Szerintetek hátrányosan indulok társkeresésben?

Nem vagyok éppen átlagos. Főleg a munkám és a tanulmányaim miatt. Úgy vettem észre, hogy nagy átlagban férfiak félhetnek tőlem vagy azt hiszik, hogy én milyen okos vagyok és ők meg hülyék. Közbe pedig nem, csak én ezt végeztem, amaz meg tök mást, amit össze se lehet hasonlítani.

Lényeg annyi, hogy 4. éve vagyok ugyan azon a helyen(kis városi kórház diagnosztikai részlegén vagyok asszisztens)és mivel nem volt különösebben jobb dolgom unalmamban beiratkoztam egy Bsc-s képzésre, hogy jobb legyen a fizum, ne unatkozzak és később több mindent csinálhassak mint most.

Na már most a suli kicsit túlzásba esik ami a képzést illeti, mert kezdem úgy érezni, hogy atomfizikusokat és vegyészeket akarnak belőlünk kinevelni(szigorlat is van fizikából és kémiából szakiránytól függően).

Ami a kérdést ihlette az az, hogy a napokban az okmányirodában elkezdtem beszélgetni egy sráccal és ugye voltak a szokásos sablon kérdések, hogy mit csinálsz stb én meg elmeséltem, hogy hogy telik egy átlagos vagy kevésbé átlagos napom, milyen a suli meg ilyenek. Szerintem megijedt.

Meg úgy általánosságban, ha valaki teljesen más területen van, annak marhára nem az az átlagos, hogy meghalnak előtte vagy elmesélem, hogy jött egy beteg, akinek valami miatt kilyukadt a bele vagy felfedeztem valamilyen eltérést. Nálam ez az átlagos nap. Úgy érzem, hogy ezzel nem igazán tudnak azonosulni, pedig biztos máshol is vannak dolgok csak nem épp ilyenek.

Nemsokára azért én is betöltöm a 25-öt és fiatalabb sem leszek és már eléggé félek, hogy emiatt esetleg nem lesz soha normális családom.

Egyébként normál hétköznapi létben nem gondolnám, hogy baj lenne velem. Anya hál istennek nem nevelt hülyepcsának.

Régebben sokat ismerkedtem, de az utóbbi pár évben már nem erőltetem. Úgy vagyok vele, hogy lesz ami lesz.

Az okmányirodás sráccal is meg lett beszélve egy találkozó jövőhétre, de már ahhoz se fűzök sok reményt. Pedig tök aranyos volt.