Igaz, hogy a nők a mai világban olyan 30 körül már próbálnak "jól helyezkedni" és nem szerelemből választanak férfit?

Kedves 7-es! Te egy kicsit sem vagy különb mint azok a csajok akikről írsz. Hivalkodsz az anyagi jóléteddel, és messzemenőkig nem arra törekszel,hogy egy normális értékrendű lányt keress.Ne csodálkozz, ha azt a kört találod meg akik az anyagiak miatt keresnek pasikat, és nem azokat a lányokat, akik komoly kapcsolatra vágynak.

Bár ahogy látom Te nem is törekszel erre.

Egyértelmű,hogy 30 évesen más szempontok alapján keres csaj/pasi kapcsolatot mint huszonévesen. De az,hogy valaki szerelemből házasodjon nem zárható ki csak azért, mert ehhez még + igényei, elvárásai is vannak.

Akinek az anyagi szempontok elsődlegesek 20 évesen,nem fog változni 30 éves korára sem.

Papucs,ugráltatható,elnyomható balféket keresnek akit a p@nájukkal és semmi mással is meg lehet fogni.Lehetőleg minimalizálva az esélyét annak,hogy a kiszemelt alkalmas legyen az ismerkedésre ezáltal az elhagyásra.

A normális nők rég elkeltek eddigre,csak a selejt marad.

Persze pasiból is.De míg a pasinak 30 évesen mindig van legalább kb. 10 éve összeszedni magát a 30as nőnek már egyre rosszabbak lesznek a kilátásai.

Bár én még csak 23 (lány) vagyok, sajnos megtudom érteni miért inkább "jól helyezkednek". Soha nem érdekelt ismerkedésnél, hogy milyen anyagi helyzete van az illetőnek. Én mindig is jó körülmények között éltem. Egyszer nagyon szerelmes lettem. A fiú alapjáraton nem szegény, de lusta családból jött, az örökségekből tengődtek a mindennapokban. Nem is igazán érdekelt, hiszen ő más, majd ő is dolgozni fog és együtt megépítjük majd az életünket - gondoltam. Kirepültünk az egyetemről (ő otthagyta, én elvégeztem). Ekkor már együtt éltünk. Nekem lett egy jó munkám, ő továbbra is csak részmunkaidőben dolgozott. 8 órában nem akart, mert "neki arra nincs ideje, nem lenne élete". Sajnos az összeköltözés jöttem rá (3 év után), hogy ugyanolyan lusta, mint a családja, pedig egészed eddig a pontig nagyon jól megjátszotta, hogy kiakar törni. Addig fajultak a dolgok, hogy felvetette az ötletet, hogy én tartsam el. Nemleges választ adtam, erre elhordott mindennek, hogy én csak azért tudtam elvégezni az egyetemet, és azért lett munkám, mert mindent a se***m alá toltak. Hát itt ért véget a kapcsolatunk.

Nagy szerelemre többet nem vágyok, mert csak elvakít. Olyan társat keresek ezentúl, akivel hasonló az értékrendünk, jó kapcsolatot tudunk kialakítani, legyen munkája, legyen életcélja. Nem gazdag pasira vágyok, aki a fenekem alá rakja a bömbit, hanem akivel KÖZÖSEN tudunk jövőt építeni és nem tőlem várja el, hogy mindent én teremtsek meg.

Szóval így lettem én is olyan lány, akit érdekelnek az anyagiak. :)

7.

Na erre, egy értelmesebb magabiztos nő nem ugrana, magában arra gondolna, hogy kisebbségi komplexusod van és ezzel kompenzálod.

A kérdésre a válasz pedig, húszonévesen még eszetlenül beleszeretnek a nők mindenféle alakba és jól megégetik magukat.

30 évesen már ésszel is választanak párt.