Az emberek miért nem a "saját szintjükön" keresnek párt maguknak?

Nincs olyan, hogy "saját szint". Ha igen, ki határozza meg ki melyik szintbe tartozik? Mindenki olyan párt keres, amilyet akar, ebbe se neked, se nekem, se senkinek beleszólása nincsen. Nem is értem miért zavar az téged, hogy ki milyen emberre vágyik. Engem pl. tökre hidegen hagy xy ízlése meg elvárásai, de akkor biztos velem van a baj... :O

20L

Figyelj már ide! Nincsenek szintek, mivel a szépség mindenkinek mást jelent, van, akinek a vékony csajok jönnek be, másoknak a molettebbek.

Lehet, hogy valakinek fullos nők tetszenek, de annak legalább jó az ízlése, és ezen nem fog tudni változtatni, mivel számára egy kevésbé előnyös külsejű nő nem fog izgatóan hatni, nem fog vágyat érezni iránta, hiába kezdene el udvarolni neki. Akkor minek próbálkozna nála? Csak rosszat tenne mindkettejüknek. Le kéne már szokni erről a szintezésről.

Én alapjáraton h.lyeségnek találom ezt a pár keresést. Így akarattal úgy sem lehet megtalálni életed szerelmét, mert az magától alakul. Ha összeismerkedsz vkivel, kellő időt töltetek együtt és rájöttök, hogy a másik milyen jól passzol hozzád, akkor összejöttök.

Az én barátom is egy baromi helyes pasi, én meg átlagos lány vagyok, sosem sminkeltem magam és a hajam sem érdekel, hogy néz ki, mindig összekötöm. Mert annyira lesz.rom az ilyen dolgokat. Tehát más lehet azt mondaná, hogy nem egy szinten vagyunk, bár ha megismerne minket, akkor látná, hogy mennyire hasonlóak vagyunk, órákig röhögünk egymás poénjain, közbe lehet, hogy másnak egyáltalán nem vicces.

És itt jön a képbe a kérdés: Igen, majd TE döntöd el, kinek milyen a szintje? Majd pontozod 10 pontos skálán és 5 pontosak csak 5 pontossal, stb? Ezt komolyan gondolod? Ennyire retardált nem lehetsz!

Milyen jogon szabnád meg valakinek, kit kereshet párjául? Mi van, ha egy jóképűnek mondott férfi egy átlagos vagy épp nem szépnek tartott nőbe szeret bele? Vagy egy "bombázó" beleszeret egy alacsony, kövér, kopaszodó férfibe? Ki a fene vagy te, hogy megszóld ezt, hogy ez felett ítélkezz? Fáj neked, ha szerinted nem "egy szinten lévő" emberek boldogok együtt? Mi van, ha valaki nem külső alapján választ, mert semmit nem jelent neki? (pl én) Én például csak a személyiséghez tudok vonzódni vagy épp az taszít. Nyilván számomra elfogadható kell legyen külsőleg, de nem ezért fogok valakihez vonzódni. Nem vagyok ösztönlény ezen a szinten. Ha egy nőhöz vonzódom, azért azért van, mert megfogott a kedvességével, azzal, hogy okos, értelmes és érdeklődő és nem a két nagy mellével meg a kerek seggével fog bennem vonzalmat ébreszteni. Én nem várok senkitől el semmit. Ha jó vagyok valakinek ahogy vagyok, akkor jó. Ha nem, az is. Csak megváltoztatni ne akarja rögtön ismerkedéskor a külsőmet. ("elmehetnél gyúrni"), stb. Az a legszánalmasabb. Én sem úgy kezdek egy ismerkedést, hogy "tetszenél, ha...". Erről ennyit.

De az egész stílusod alapján te a 10-es skálán értékelő szintet képviselő primitív kisfiúnak tűnsz.

Normális, értelmes ember meggyőződésem szerint NEM a külsejébe szeret bele valakinek. Ha meg mégis, ott úgyis hamar vége lesz a kapcsolatnak. Ezért mennek szét manapság annyian....

26/F

#7 Az utolsó bekezdésed olvastam csak és merő álszentség. Ha nem akkor, ezek szerint neked tökéletes barátnő lenne egy mónika showból kiragadt tojás fejű foghíjas nő is, ha felruháznánk a számodra vonzó belső tulajdonságokkal? Ugyan... Persze, nem a külső a legfontosabb, de ha nincs meg egy elvárt szint, akkor lényegtelen a többi.

Az eredeti kérdés meg elég összetett és nem mondom, hogy ez a szintezés helyes, de mégis megfigyelhető.

A válasz összetett, de egy részlete az lenne, hogy az emberek önzőek és csak kielégítenék a vágyaikat, de sokszor nem hajlandóak magukat fejleszteni testileg, lelkileg azért, hogy valamit viszonozzanak is így a másik félnek.

Lásd pl szinte mindenki szeretne gazdag lenni, de tenni már nem sokan tesznek érte.

Annyira szeretem az ilyen gyakoris közhelyeket, mint a saját szint... Az ízlések rendkívül egyediek: lehet, hogy ami neked nagyon tetszik, az másnak semennyire, meg fordítva. Egyrészt. Másrészt meg ki vagy te, vagy bárki más, hogy előírd az embertársaiknak, hogy milyen párt keressenek, csak mert a te szubjektív nézetrendszered szerint az a helyes vagy racionális döntés?

Mindenkinek szíve joga olyan embert keresni, amilyet szeretne. A másik embernek pedig szíve joga elutasítani ezt a közeledést.

Ennyike.

Eljutunk ezzel a szintezéssel két újabb problémáig.

Nem találtam a nekem tetsző nők közül olyat, akik hajlandók lennének legjobb esetben is barátzónánál többet. Lejjebb adok az igényeimből, ahogyan tanácsolják itt mindig. Találok egy nőt, aki egyáltalán nem tetszik, de hajlandó lenne férfiszámba venni, feltételezhetően azért, mert megalkuvó típus. Személyiségre úgy-ahogy összeillünk, és mivel a semminél több, beérem vele. Ott tartunk, hogy van párom, akivel nem érzem jól magamat.

1) Akkor most én mivel vagyok előrébb? Vagy próbálkozzak tovább a nekem tetsző nők közt egy örök életre reménykedve, hogy a nagy számok törvénye alapján lesz egyszer valami? Mert ugye az elképzelések a párodról nem úgy működnek, hogy erősen koncentrálsz két percig, és egyből a putrilakó foghíjas ősemberek fognak tetszeni. Mondom ezt úgy, hogy én akárhányszor szerelmes lettem, mindannyiszor hosszú ismeretség után, a nulláról jutottam el idáig tökre semleges, egyszer pedig kifejezetten nem vonzó lánnyal. És mindannyiszor barátzónába kerültem még így is.

2) Előfordulhat, hogy belenyugszok és valamennyire elfogadom a helyzetet. De akkor meg egyből az lesz a szakvélemény, hogy mekkora undorító, önző rusnya dög vagyok, hogy merem kihasználni szegény lányt! Hát mi az, hogy a semminél több?! ...csak hát mivel rosszabb ez a hozzáállás annál, mint amikor még a semminél többnek se néz a másik fél?

Értelemszerűen a nemek felcserélhetők, csak ez az elterjedtebb verzió. A helyzet valamennyire kitaláció, viszont pont ebben a helyzetben vagyok én is - a "ha ló nincs" elve alapján filózok már egy ideje, hogy ráírjak egy igen csúnya lányra társkeresőn, akiről nehezen tudom elképzelni, hogy valaha hozzá tudnék érni, de ugye hátha legalább válaszolni hajlandó a többivel ellentétben...