Tényleg ez az ára annak, hogy barátnőm legyen?

Egy barátom szerint akkor lenne esélyem a nőknél, ha ezen kritériumoknak megfelelnék

-Vágattassam le a hajam(legyek én is ecsetfejű, pedig jól érzem magam a nagy, göndör, torzonborz hajamban)

-Járjak márkás cuccokban(mégha akarnék se tudnék, mert nincs rá zsetonom, valamint úgyis rühelném azokat a göncöket)

-Szedessem ki a szemöldökömet(nincs összenőve, arra ügyelek, csak ritkítassam meg, pedig nem is nagy, nem ilyen Brezsnyev-szemöldök, tök átlagos)

-Tegyek ki ötszáz képet magamról fb-re, meg instára

-Kenegessem magam mindenféle "férfi" arcpakolással, hogy a "ragyáim eltűnjenek (nem is vagyok annyira pattanásos, mint régen)

-Ne legyek "hiperaktív"(nem is vagyok az, de könyörgöm mi a f...szt csináljak, ha nem bírok egyhelyben ülni egy órahosszá?)

-Ne halgassak rock/metált, ne érdekeljen a hadtörténelem(de, ha egyszer azt szeretem hallgatni, valamint az utóbbi érdekel is? Amúgy sem szoktam másokra ezt ráerőltetni, ha lesz csajom, akkor sem fog zavarni, ha ezek hidegen hagyják)

Mondja ezt ő, aki elég büdös, olyan mint egy meleg(nem vagyok homofób, nyugalom), facebookmániás, büdös szájú. Értékelem, hogy segíteni akar, de rossz helyen kopogtat. Ha ezeken a dolgokat változtatnék, feladnám az egyéniségemet, az identitásomat. Állítólag a csajoknak az olyan hapsik kellenek, akik önmagukat adják. Ha rosszul tudom, valaki világosítson fel, mert ha személyiségemet teljesen fel kell adnom ahhoz, hogy becsajozzak, akkor inkább feladom. Én senkinek a kedvéért sem leszek más valaki.

Ui.: Azért vágatok hajat, 2 havonta, nem kell egyből Bartos szintű hajzatra gondolni...:D

Köszi, hogy elolvastad!😃