Erös csajozási ingerem van, vágyok rá hogy bejöjjek a nöknek, de a tesóim ellenében nekem nem igazán megy. Meg tudok változni?

Családunkban minden férfi genetikailag nagy csajozós. Apám apjának 4 gyereke van különbözö nöktöl, zsongtak körülötte a csajok még 50 felett is. Apám hamar elhagyott minket mert folyton lehetöségei adódtak jobbnál jobb csajoknál és nem tudott ellenállni. Most is 22 éves bombanö a barátnöje.

Bátyám a nök kedvence, szerintem már több száz csajjal volt együtt és egyik sem volt csúnya. A kevésbé okos nök még össze is verekednek néha miatta. Diplomás, magas, jóképü, jó kiállású, pénzes.

Öcsém az egyetem csödöre, neki még nem megy annyira (vagy 100 csajjal így is volt dolga) mert nincs meg a karizmája és a pénz-pozició miatti határozottsága.

Apai ági unokatesók hasonlóak.

Van barátnöm, de soha nem voltam csajozós vagy a csajok kedvence. Lehet hogy ez a szerencsém. Sajnos bennem is megvan ez a vadászösztön. Viszont amikor egyedül voltam akkor se jöttek össze a dolgok, én nem jövök be nekik.. Nem vagyok jóképünek tartott és csak 170cm.

Nagyon sokat próbálkoztam, valahogy megvan bennem ez a dolog, a dumám is elég jó, anyagilag most kezdek befutni. Mindig nagyon zavart hogy nincsen sikerem. Nagyon szeretem a barátnömet, nem akarom megcsalni! Viszont rosszul érzem magam amiatt hogy mindig megbámulom ösztönösen a csajokat, szeretek beszélgetni velük. Nem a felszedésük a célom, csak szeretem a nöket és vágyom valamiféle pozitív visszajelzésre tölük amit a tesóimmal szemben én soha nem kaptam meg.

Barátnömnek se jövök be annyira, már elmondta hogy a bátyámfélék jöttek be neki mindig és a belsö tulajdonságaimba szeretett bele.

"Kimegy" ez egyszer belölem? Vagy örökre vágyni fogok a nök elismerésére amit soha nem fogok megkapni? Jól megvagyunk a barátnömmel, hosszú távon is együtt maradhatunk, de mindig hiányozni fog hogy külsöleg is bejöjjek neki vagy másnak.