35+ éves agglegények! Hogyan telnek a napjaitok? Miért vagytok egyedül? Elhagytak, vagy ti a nőket? Jobb így? Vagy rossz azért néha? Beletörődtetek mér ebbe?

Attól, hogy egyedül vagyok, még nem gondolok magamra agglegényként, pedig túl vagyok a 35-ön.

2 éve ő szakított, szeretett volna barát lenni, azt meg én nem akartam annyi év után, így teljesen elváltunk.

Jobb? Rosszabb? Nehezen értelmezhető ebben a kontextusban, természetesen nem jó egyedül lenni, de jobb mint egy rossz kapcsolatban (még ha az enyém nem is volt az).

Beletörődni? Az előző kapcsolatomon túl vagyok minden téren. Újat pedig nem hajtok. Mikor túltettem magam az egészen, akkor újult erővel vetettem magam a randizásba, de rövid időn belül ért pár csalódás (és ez alatt nem azt értem, mikor a nő nemet mond, hanem amikor valami hülye fal hazugsággal koptat le, hogy már nekem kínos pedig elég lenne annyit mondania, "örülök, hogy megismertelek, de ebben nincs szerintem több". Az őszinte "bocs de nem" sosem zavart).

Ez van jelenleg, nem ismerkedem célirányosan, de nem is zárkózom be, eljárok ide-oda, ki tudja (lehet, hogy mégis agglegény vagyok?)

43vagyok!Nincs senkik êvek óta!

A betegségem illetve a korom miatt már nem is érdekel a parkereses!

Prostizok néha aztán ennyi!

Hétköznap munka, pihi. Hétvégén pihi, házimunka, kikapcsolódás, barkácsolás...

Utóbbiakból én léptem ki, rég volt.

Jobb így mint velük, de lehet van olyan kivel jobb lenne, mint így. Tehát, néha rossz...

Azért vagyok egyedül, mert nem találom az "igazit".

Úgy érzem, lassan beletörődök...

Te?

F/42.

35 felett egyre nehezebb.

30 évesen mikor egyedül maradtam, akkor még relatív gyorsan volt pár randi, és találtam egy nőt, akivel 5+ évet voltam együtt.

Persze már nem volt olyan könyű az ismerkedés, mint mikor 20-22 éves voltam de azért működött.

Mikor szétmentünk azt gondoltam, hogy megvárom, amíg túl leszek rajta, és ugyanúgy könnyen fog menni. Ennek már 2 éve. Egyszerűen ami régen működött az nem.

A nők nagy része vagy családos, vagy ha nem, akkor túl van millió csalódáson, szakításon, váláson, és sündisznóként bezárkózik a saját kis világába, esély sincs ismerkedni.

Nem akarlak elkeseríteni, de arra biztatlak, ha csak 32 éves vagy, hogy most még megtalálod az igazit, hidd el 35-36-38 évesen milliószor nehezebb lesz.

Nekem erről eszembe jut a "Mit tudhatnak az agglegények rólunk nőkről ?

Valószínűleg elég sokat, ezért maradtak agglegények. "

Egyébként meg jól, 1 hónapja diplomáztam.

És nem kívánok kapcsolatokkal foglalkozni. Ennyi. Simán találok magamnak elfoglaltságot.