Hova tűntek a normális nők?

Látod ez jó kérdés, dolgozom, van autóm, sokak viccesnek, tisztességes és kedvesnek tartanak, járok edzeni, emellé nagy darab is vagyok (nem dagadt), szeretek kint lenni és kirándulni, tudtommal csúnya se vagyok, inkább átlagos és mégse nagyon jön össze egy nő se pedig úgy érzem, hogy teljesen kiegyensúlyozott életet élek, pozitívan állok dolgokhoz, ambíciózus vagyok, társaságkedvelő, barátokkal is sokat vagyok. Simán elbeszélgetek lányokkal is de valahogy mégsem úgy alakul, hogy legyen valakim. Érdekes mert egy ismerősöm aki kb mint egy hajléktalan úgy néz ki, nem ápolt, drogos, undorító stílusú, arrogáns, nem dolgozik és valahogy mégis sorra fekteti meg a nőket. Számomra ez érthetetlen...

Mielőtt valaki leírná nem, nem sírok és nem rinyálok csupán leírtam a tényeket és a jelenlegi helyzetet. De lehet van abban valami amit sokan mondanak, hogy bizonyos dolgok fordítva működnek.

szerintem a külcsín nem minden. Oké, megfog, de ami belül van az számít. Fúj milyen klisé, mi?

Az a helyzet hogy mégis ez a mérvadó. Én pl. odáig voltam egy srácért, de egy idő után rájöttem mennyire felszínes és üres. Ha elment mellettünk egy molett hölgy úgy szidta nekem mintha az ősellensége lenne. Egyszerűen nem tudtam, hogy mi volt a baja? Hogy miért nem tudta emberszámba venni azokat az embereket, akik nem tip-top modellek vagy nem nike cipő van rajtuk...

Később rájöttem, ezek az emberek, akik ok nélkül szidnak másokat, azoknak saját magukkal van problémájuk. Mikor szakítottam vele büdös qva voltam. Mikor utoljára beszéltünk megadtam neki egy terapeuta számát...

Volt egy randim, ő példáúl qva jó pasi volt. Tetszett a lelke, a teste, de állandóan hasonlítgatta magát mindenkihez. Fél óránként tükörbe nézett, nehogy elmozduljon a tökéletes haja. Aztán az a lélek ami nekem tetszett az nem létezett. Ő is másokat szidott, akiket nem is ismert. Irigykedett állandóan és olyan kisebbségi komplexusa volt hogy nem igaz.

Szóval srácot ki kell, hogy ábrándítsalak titeket. Hiába a menő pulcsi meg a verda meg az izmos test, ha az a test üres. Kell hogy legyen eléggé határozott a férfi, akarjon engem, látszódjon rajta hogy megvédene bármitől még ha a testalkata nem is egy boxolóé, legyen humora, önkritikája, de mindemellett legyen békés és nyugodt.

Vannak pasik akik annyira vonzóak és kedvesek, de látszódik rajtuk, hogy valami nem stimmel. Hogy nincsenek megelégedve magukkal, nem tudják elfogadni magukat, nem szeretik magukat, hiányolnak valamit az életükből, negatívak, és ha egy ilyen ember (nő is) a közelembe jön és a világ összes fájdalma az arcára van írva és csak a szrrol tud beszélni, attól én megőrülök. Nem tudok negatív ember mellett megmaradni. Taszítanak.

Szóval tessék lélekre és karizmára gyúrni.

Ui: bárki írhat privibe ha kérdése van. Ha nem tudja mi a baja, akkor én megmondom! :)