Ti bepróbálkoznátok olyan pasinál, aki már házas?

Igen

57/F bajszosferi

Imádlak titeket, kedves lepontozók, akik azzal, hogy egy értelmes emberi hozzáállást lepontoztok, pontosan a lelki szegénységetekről tesztek tanúbizonyságot...kíváncsi leszek, hogy amikor majd a ti házasságotokba köp bele valaki, vajon akkor is így látjátok-e majd a dolgot ;)

Aki egy működő házasságba belemászik, annak csupán azt kívánnám, hogy egy hasonló felállás mentén, pontosan azt kapja vissza az élettől, amit ő ad...

Csak annyit mondanék, hogy tudom, hogy az egótok az egekben van, tehát egy saját futó kaland számotokra sokkal értékesebb, mint egy ismeretlen házassága, de megsúgom: K.U.R.V.Á.R.A nem ;)

Most elmesélem nektek az én történetemet, tapasztalatomat, amit rajtam kívül csak egy ember ismer (a férjem). Remélem segítek nektek Kérdező és egyes.

20 éves voltam, egy friss szakítás után. Tele voltam fájdalommal és hiánnyal. Igen, hiánnyal. A hormonok tomboltak bennem, de nem volt férfi, aki csillapíthatta volna vágyaimat. És ebben az űrben felfigyeltem egy kollégámra...kiderült, h nős, két pici gyermek apukája. A gond ott kezdődött, h ő is felfigyelt rám... Imádtam a hangját, az illatát. Imádtam, ahogy körülöttem "legyeskedett". Szinte forrott a levegő körülöttünk. Én sem voltam eszemnél, de ő sem. :) Aztán úgy alakult, persze tök véletlenül :), h hazavitt autóval. Meg akart csókolni búcsúzóul, és ott akkor tudtam döntenem kell... nem engedtem. Hogy miért? Csak annyi járt a fejemben, h nem érdemli meg az otthon lévő felesége. Hátuk mögött már pár év kapcsolat, és két gyermek... Mit vétett ő? Miért érdenelné ezt meg? Lehet csinosabb vagyok, de ő az, aki gyermekeket szült ennek a férfinak.

Csak pár másodperc volt a döntés, de éreztem, jól döntök.

És nem fogjátok elhinni, a döntés után pár nappal letargikus állapotomban sétálva haza a "melóból" egy rég nem látott baráti körbe tartozó srác köszönt rám, .... és ő lett a férjem. :)

Azóta sok év eltelt, úgy hozta az élet, h pont a feleséggel kerültem munkakapcsolatba (amikor zajlottak az események nem ismertem), és olyan jó volt tiszta szívvel ráköszönni, üdvözölni!!!

Nem tudom segítek-e, de a vágyak néha rossz utakra próbálnak vezetni.

Lehet, csak játékszerek lesztek, ha engedtek neki.

Vagy egy családot, házasságot tesztek tönkre.

Megéri???!

Nem. Józan paraszti ésszel végiggondolom, hogy ha a feleségétől én el tudom szeretni (pláne ha ő kezdeményez), akkor tőlem is elsodorja az első szoknya szele.

Olyan hulladék alak nem kell, aki a gyereket is elhagyja egy új punciért, akkor se, ha az a punci az enyém.

Jó esetben azzal házasodik valaki, aki nagy szerelem, egy életre tervez vele, különleges a számára, stb. Ha ez csak ennyire volt elég, hogy most a felesége mellett félrelép, főleg ha rossz is a házassága: mi lenne velünk?! Két hónap, és ezt a kapcsolatot is elba.a.

Röviden: selejtes áru kell a francnak.