Lányok! Ha 23 évesen semmit nem tudok felmutatni az életben, akkor nincs is értelme a társkeresésnek?

23 vagyok, másnak ennyi idősen már komplett karrierje van egy multicégnél jó fizetéssel egzisztenciával, nekem meg se autóm, se egzisztenciám csak 15 ezer Ft a kártyámon, mamahotel és egy kilátástalannak tűnő szak, amiből leghamarabb is csak 26 éves koromra fogok tudni lediplomázni. Mindeközben alibi tróger diákmunkákkal próbálok egy kis pénzt havonta összekaparni, hogy majd legyen elég a tandíjamra 2-3 féléven keresztül (de ebből úgy is diákhitel lesz, mert nem fog összegyűlni az a pénz). És akkor még magamra semmit nem tudtam költeni, nemhogy egy barátnőre. Több volt csoporttársam már javában dolgozik egy komolyabb cégnél és hamarosan diplomázni is fog (vagy már diplomázott is) én meg csak vegetálok a teljes kilátástalanságban. Eközben meg azt látom, hogy a velem egykorú csajoknak is már komplett életük van, egzisztenciával, diplomával, munkahellyel és teljesen logikus, hogy a pasijuktól is valami hasonló stabilitást várnának. Akit részletesebben érdekel a helyzetem annak privátban válaszolok, de nagyjából el tudjátok képzelni. Kérdésem, hogy így van értelme egyáltalán ismerkedni, mert a jelenlegi állapotomban totál cikinek érzem magamat.