Van itt olyan aki megjátssza hogy a szingliséget ő választotta, miközben este otthon egyedül sír az ágyban?

Tavaszodik. Ilyenkor mindenki meghülyül, felerősödnek a párkapcsolati problémák is.

Pár év múlva jobb lesz amikor megtanulod már leszarni az egészet ténylegesen.

Én tényleg jól érzem magam egyedül. Legalábbis az idő 99%-ában.

Az a maradék 1% meg az az idő, amikor mondjuk durván megfázok, és nem tudom mivel elütni az időmet, még az ágyból sem bírok kikelni kb., olyankor azért elgondolkodok, hogy de jó is lenne egy társ, aki ilyenkor mellettem van, mert hát erről is szólna egy párkapcsolat, hogy van melletted valaki, akire mindig számíthatsz.

Viszont az eszemmel tudom, mert megtapasztaltam, hogy a nőkre nem lehet számítani, tehát még ha lenne is csajom, akkor sem számíthatnék arra, hogy ilyenkor mellettem van, és segít.

Én nagyon régóta vágyom egy jó párkapcsolatra mert soha sem kellettem egyetlen lánynak sem, viszont haveri alapon meg akartak. Vannak lányok, nők akikkel első pillanatba jóba leszünk, aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan megy is. Hozzám hasonló férfiak külső, belsőre akik már 40-50 évesek, de sokat hallottam róluk milyenek voltak fiatalon és egyiknek olyan csinos, kedves, jószívű felesége van hogy összeteheti a két kezét hogy ilyen nőt talált magának. Nem is gazdagok, teljesen átlagos életet élnek.

De ezt félretéve bennem ez tartotta sokáig a reményt hogy csak összejön valaki, de sajnos nem így lett. Kb 3 évvel ezelőtt jött rám egy olyan időszak amikor ara ébredtem fel hogy már bőgök mert iszonyat jót álmodtam hogy összejöttem egy csinos lánnyal, totál szép életünk volt, jó volt minden, és rádöbbentem hogy ez csak egy álom.

Nem jellemző rám ez a sírás, utána nem volt rá példa, meg most is amikor lefekszem aludni akkor mindig eszembe jut milyen jó lenne ha már együtt aludhatnék egy lánnyal/nővel.

Persze tudom hogy ezért tenni is kéne, de akárhányszor körbenézek és a korombeli vagy nálam 5-6 évvel fiatalabb lányokat látom, akik normálisak, kedvesek mind foglaltak. Akik esetleg nem, azoknál többnyire valami nagyon nem oké. Van egy korombeli nő akinek sosem volt párja, igaz nem is egy rossz nő de a viselkedése miatt nem is csodálom hogy nincs neki senki az életében, maximum a kutyája.

Én nem játszom meg ezt hogy én választottam a szingliséget, elfogadtam hogy ez így alakult. Leginkább a kövérségem az oka, le is fogytam igen sokat de annak sem volt túl sok haszna azon kívül hogy jobban érzem magam a bőrömben. Persze még van mit leadnom de más terveim is vannak.

Én már kezdem elfogadni azt hogy valószínű soha sem fogok kelleni senkinek, pedig nem vagyok egy rossz ember, nem iszom legalább is ritkán, nem dohányzom, a kávén kívül semmi más káros szenvedélyem nincs. Bulizni sem nagyon járok el, mert ez sem az én világom, a nagy tömeget sem szeretem. Persze kipróbáltam ezeket, sok féle helyen voltam régebben, tehát nem mondom azt hogy soha nem buliztam discoba mert oké akkor sem rajongtam az ötletért amikor hívtak, de úgy voltam vele hogy addig nem véleményezem ameddig nem tudom mi az. Persze igazam volt hogy nem fog tetszeni, de legalább nem mondhatom azt hogy soha nem jártam ilyen helyen.

Én tisztában vagyok a problémáimmal, mindent teszek azért hogy jobb legyek, előrébb kerüljek. Persze követtem el hibákat, hoztam rossz döntéseket, de hát ugye ki nem?

Picit depis lettél. Adok egy tippet, talán bejön. Állj le a cukor bármilyen formájáról, sütiről, kekszről. Érzelmileg tönkreteszi azt aki kicsit labilisabb. Eszel egy sütit és 3 óra múlva nem tudod miért tör rád a sírás?!-->cukor

Persze csak tipp, lehet alapból nem eszel.