Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Társat keressek, vagy a jövőmet építsem?
Sziasztok!
A kérdésem pontosabb meghatározása alább olvasható:
Társ = Nő, ki évekre szóló, komoly kapcsolatban szeretne élni.
Jövő építése = szakma / diploma megszerzése, egzisztencia megteremtése
Önmagam jellemzése tárgyilagosan:
külső leírás:
nem: férfi, kor: 25 év magasság: 175 cm Testsúly: 90 kg
testalkat: erős testfelépítés 10 kg plusz súllyal, megjelenése átlagos, nem divatos, arc átlagos
belső leírás:
Inkább introvertált, komoly, humora többnyire fekete. A világ iránt nyitott és érdeklődő, érzékeny, haragtartó, az érzelem és az értelem határozza meg életét.
foglalkozás, motiváció:
Mérnök hallgató, egyetemi oktatás előtt évekig dolgozott iparban. Igényli az esztétika adta örömöt, a lelki egyensúlyra törekszik.
családi háttere:
Rendezetlen, csonka, koránt sem ideális, testvéreinek száma 1.
Remélhetőleg tárgyilagosságom nem riaszt el a további olvasástól(...)
A kérdés emberi oldala:
Nem gondoltam volna, hogy ilyen dilemmába kerülök. Nem rendelkezem megtakarított összeggel, nincs kiépített kapcsolati rendszerem, egyedülálló vagyok, ami sok lelki problémát okoz. Számos párkapcsolatom volt már, volt , hogy online ismerkedtem, vagy épp a való életben. Arra döbbentem rá, hogy felnőttem, a nőknek elvárásaik vannak.
Nem elég a kedves tekintetem vagy a lírikus énem.
Véleményem szerint 5 évig kellene komoly munkát belefektetnem abba, hogy a karrierem "beindítsam". Akkor már biztosan találnék olyan nőt aki elégedett középszerű mivoltommal és ezt kompenzáló hátteremmel.
Félelmem az, hogy ebben az 5 évben olyan koncentráció szükségeltetik a tanulmányaimba invesztált kölcsön visszafizetésére és hátterem felépítésére, hogy nem lennék jó társ a mindennapokban. (Vagy kapcsolat vagy karrier.)
Ti mit választanátok? Esetemben nem találok kompromisszumot, tényleg nagyon mélyről kell indulnom és utam elején tartok. Nem tudom eldönteni, hogy a testi vagy a lelki vágy gyötör-e jobban.
Lehet, hogy kérdésem több szempontból naiv és zavarodott, én azért mégis örülnék a jó szándékú válaszoknak.
Köszönöm, hogy olvastad, köszönöm, ha érdemben hozzászólsz !
Köszi az ajánlatot, olvastam már tőle gyerekkoromban könyvet is , nem csak kiragadott cikkeket.
Engem már nem győz meg ez a kontinentális filozófiába áthajló spiritualitás.
alig olvastam bele de már felkaptam rajta a vizet:
"Ha magaddal jó viszonyba kerülsz, bevonzod magadhoz azt, aki valóban rád hangolódik, akit a jó rezgések hívnak az erőkörödbe"
jó rezgés rossz rezgés erőkör bevonz, jó esély van arra is, hogy te is csak olvasod és azt látsz bele amit akarsz mert ezek a fogalmak nem objektívek, persze ezért nem lehet haragudni, mindenki azt olvas amit akar.
Én nem rajongok a spirituális dolgokért, és nem hiszek abban sem, hogy ha reggelente a tükörnek azt mondogatom, hogy szép vagyok, akkor megnő az egészséges önbizalmam.
Abban sem hiszek, hogy ha sokat mondogatom, hogy megnyerem a lottót, akkor bevonzom a nyereményt.
De azt tudom, hogy ha egy őszinte nevetésű, egészséges gondolkozású parasztbácsival futok össze, akiben benne van még a becsület, a munka szeretete, akkor elfog a borzongásos jó érzés, hogy de jó, hogy léteznek még ilyen emberek. És ha összefutok egy olyan emberrel, aki mindenen csak vacillál, gyötrődik, rágörcsöl valamire, és képtelen elengedni, akkor rázni kezd a hideg tőle, és alig várom, hogy megszabaduljak tőle. Főleg akkor, ha ehhez még egy nagyon erős öntudat is párosul.
És amikor könyvet olvasok, sosem úgy nézek a könyvre, mint a szentírásra. Az csak egy vélemény, ami nem biztos, hogy egyezik az enyémmel - de ez egyáltalán nem baj. Csak az számít, hogy így, vagy úgy, de gondolatokat ébresszen bennem. Nem felkapni kell rá a vizet, hanem továbbgondolni. Ami nem érint meg, azt elengedni belőle, ami megérint, azt megtartani.
Szabó Péter: Állj félre a saját utadból!
Jó könyv, neked való.
Azzal kell foglalkozni, ami van. Én úgy gondoltam, hogy előbb a suli, aztán a nagybetűs élet, de a valóság nem ilyen steril és egyszerű. Nem várhatok AZ életre, mert az életem most zajlik.
A munka egy fontos dolog, hiszen ott tölti az ember az élete harmadát, de ami igazán számít, az az, hogy kihez mész haza, hogy amikor vége a munkának, akkor mit csinálsz és kivel. És erről soha sehol nem tanít senki.
egyetértek az előzővel. nem alapozhatsz arra, hogy 5 év múlva ilyen meg olyan leszel, vagy hogy akkor már nem kell sokat dolgoznod. szép elképzelni, hogy akkor milyen kisimult, elégedett és sikeres leszel, viszont ez egyáltalán nem biztos.
ráadásul ha hozzászoksz, hogy csak a malmot hajtod, nehéz kiszállni és hirtelen lazának, barátságosnak lenni, aki ide-oda programokra jár.
Egyértelműen a jövő, a diploma, a karrier legyen az első. Amit megtanulsz (már nem úgy, hogy bevágod vizsgákra, hanem tényleg elsajátítod, hogy még álmodban is ...) az a tiéd.
Ellenben egy csajról ez nemigen mondható el. Azok jönnek mennek. Olyanok mint kilométer hiányos békák, ugrálnak egyik tavirózsáról a másikra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!