Csak én tapasztalom hogy manapság az emberek elidegenültek a társkereséstől?

nem csak a '90-es generációra igaz, és mindkét nemre igaz.

Alapjában véve egyébként van benne igazság, amit írsz.

Nem a társkereséstől: a családtól.

Régen az volt természetes, hogy huszonévesen házasodnak, gyereket vállalnak, akiket családban akarnak felnevelni. Gazdasági és társadalmi egységként: közösen építenek fel mindent.

Ma az van, hogy a pasik csak dugni akarnak, fél év együttélés már komoly kapcsolat, aztán jön a következő.

A nők pedig alapvetően még mindig olyan férfira vágynak, aki jó apja lesz a gyerekeiknek. Nos, ilyen ma már nincs. Hiánycikk mindenesetre.

Arra pedig senki se vágyik, hogy egyedülálló anya legyen. Ahogy te is írod: ez ma nem egy tiszteletreméltó dolog, hogy egyedül is el tud tartani egy kicsit, és felneveli: ma ez szégyen, ő lesz a társadalom legalja. Hogy miért? Mert csökkent az értéke a húspiacon, ahol a pasikák szextárgyra vadásznak.

Van ma az értékes szextárgy, (tudod, a 10/10-es nők), meg az összes többi. Az anya típus az, akit kerülni KELL, még a végén feleségül akar menni hozzád! Micsoda borzalom!

Ma csak a szajhákra van kereslet, ők tudják azt nyújtani, amire a mai kor "férfiának" igénye van.

Viszont: kevés nő van, aki ettől boldog. Akinek ennyi elég, hogy van aki dugja, amíg rá nem un. Egyszerűen nem vágynak a nők ilyen "kapcsolatra".

És itt van a probléma gyökere: teljesen mást akarnak a nők és a férfiak. Nagyon nehéz azt a partnert megtalálni, akivel közös a cél. Egyszerűen egyik félnek sem érdeke úgy kapcsolatban lenni, hogy nem lesz boldog.

Amíg a családalapítás és a gyerekek felnevelése volt a házasság fő célja, nem volt ennyi válás se. Sőt, ennyi félrelépés sem!

Ma tök természetes, ha valakire nedves a bugyi/feláll a farok, akkor a házasságod xar, váljon el, ne maradj együtt a gyerek miatt. Szerva itt, csere ott!

"Ma az van, hogy a pasik csak dugni akarnak, fél év együttélés már komoly kapcsolat, aztán jön a következő.

A nők pedig alapvetően még mindig olyan férfira vágynak, aki jó apja lesz a gyerekeiknek. Nos, ilyen ma már nincs. Hiánycikk mindenesetre. "

Én férfiként pont a fordítottját látom. A nők anyagi értelemben függetlenek lettek, kinyílt a világ, eszük ágában nincs lekötni magukat egy férfi mellett, amikor megkaphatnak mindent és mindenkit.

30+ nők még azt nyomják, hogy ők nem akarnak szülni, nem akarnak családot, helyette akár egyetemista korú srácokkal tolják a partizást.

A férfiak többsége meg tartós kapcsolatot akar (az a csak dugás, más nem inkább azokra jellemző, akik egy csettintésre megkapnak minden nőt), de egyszerűen nem lehet olyan nőt találni, aki szintén megállapodni akar.

Szerintem egyre gyakoribb jelenség lesz TUDATOSAN az egyedüllétet választani. Vannak országok, ahol ez már egy ideje óriási probléma, pl. Japán, Kína, USA, Németország, és hozzánk is kezd begyűrűzni. Egyre "robotosodunk", elfelejtünk érezni, elfelejtjük, mitől vagyunk emberek.

Fiatal korban a csordaszellem a menő, fiúk csapatba verődve mászkálnak ide-oda, a lányok szintén, és mintha egyáltalán nem is keresnék a másik nem társaságát. Ha meg oda kerül a sor, hogy egyedül kéne döntést hozni, a haverok nélkül, akkor megáll a tudomány. Hirtelen egy félszeg kis "izé" lesz abból, akinek a spanjai között amúgy meg nagyon nagy a szája.

Az is nagy probléma, hogy elterjednek ilyen dolgok fiatal korban, hogy "nőd csak akkor lehet, ha van lóvéd" meg "ha kedves vagy a nőkkel, akkor leszarnak", stb. A srácok meg ehhez igazodnak, sok esetben a diákévek nő nélkül telnek el, aztán meg jön a felismerés, hogy "a fene vigye el, most már csajozni kéne". De akkorra már lehet, hogy késő, bezárkóznak, feladják, nem érdekli őket.

Én úgy látom, hogy manapság nagyon könnyen el lehet érni, hogy leélj egy egész életet egyedül. Minden ezért dolgozik körülötted, és szinte semmi nem segíti elő, hogy legyen párod. Úgyhogy itt nem azzal van a baj, amiről a kormány papol, hogy nem születik elég gyerek és fogyunk, hanem egy új keletű probléma kerül a képbe: hogy a fiatalok párkapcsolatot sem fognak tudni kialakítani(vagy nem is akarnak). Épp elég aggasztó az ilyen dolgok előretörése, mint a PUA, meg a MGTOW, meg a Bridget Jones és társai. És megsúgom: ez még csak a kezdet, ez csak még rosszabb lesz.

#4-es: van igazság abban amit írsz, de a képlet nem ennyire egyszerű. Igen, én is látom a problémát a mai fiataloknál, hogy csak akkor lehet nőd, ha $-od vagy izmod van.

Másrészt azt is látom, hogy éveken át egy párkapcsolatból kiröhögtem az ilyen srácokat, meg azokat a haverokat is akik feladták.

Aztán 30+ egyedül maradtam, pont a családalapítási korban, és pár év után kezdem feladni (pedig jól fizető munkám is van meg valamennyire sportos is vagyok).

Nem vagyok MGTOW, vagy hasonló nevetséges baromság követője, de pszichopata sem.

Egy pszichopata (vagy egy gép) az, aki 1000x pofára esik, és érzelemmentesen megy tovább, újra és újra.

Én viszont konstatáltam, hogy ez nem megy, hogy hiába változtatok a paramétereken, továbbra sem vagyok sikeres. És a vége az, hogy elengedem, keresek olyasmit, amit élvezek, ahol sikerélmény ér, és nem a családalapításra, a pártalálásra fókuszálok még akkor sem, ha lassan biztosan kifutok az időből.

Gondolom a nők is valami hasonló okok miatt zárkóznak be, mert a környezetem tele van magányos emberekkel, akik akár évek óta így vannak, és többségében normális, átlagos kinézetűek, intelligensek, sikeresek az élet más területein.

Nekem nem tetszik ez az archetípus szerinti besorolás. Én ugyanis se nem vagyok anya típus, se nem szajha típus.

Nem érdekel, hogy a férfiaknak ez tetszik-e vagy nem, de nekem a hivatásom mindennél fontosabb, erre tettem fel az életem, és nem fogom ezt feláldozni egyetlen férfi miatt se. Tojok a konvenciókra, társadalmi elvárásokra. Én nem keresek feltétlenül párt, ha nem találok nekem úgyis jó, így is teljes az életem.

Úgyhogy ebben nem értek veled egyet. Nem kell mindenkit besorolni ilyen-olyan kategóriákba, legalábbis én mindig úgy voltam vele, hogy engem ezek a dolgok zavartak.

21/l