Az örök kérdés és rejtély: szerintetek létezik-e igaz barátság férfi és nő között?

Szerintem azzal együtt létezik, hogy az egyik, vagy akár mindkét félben felmerül a "több" lehetősége.

Vannak férfi barátaim, akikkel úgy ismerkedtem meg korábban, hogy úgy indultunk neki, hogy ebből akár több is lehet. De nem lett és ez a lényeg! Kiderült, hogy abszolút nem illik össze a személyiségünk, olyan hibákat, hiányosságokat fedeztünk fel egymásban, amik ellehetetlenítették a vonzalom kialakulását. Egész konkrétan nem tudok rájuk "férfiként" tekinteni. Túl jól ismerem őket ahhoz, hogy vonzódni tudjak.

Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy a férfi-nő barátság szerintem mindig egyfajta párkapcsolati pótlék, egy "mintha-kapcsolat". Akkor működhet, ha a feleknek épp nincs (jól működő) párkapcsolata. Nagyon mély baráti kapcsolataim voltak, napi szintű kapcsolattartással, mély beszélgetésekkel. Aztán lett párom, akivel ezek a dolgok működnek és még minden más is. A korábbi baráti kapcsolataim ettől elhalványultak. Megvannak még, de már nem olyan, mint régen...

Hát jobban hiszek benne mint két nő közti barátságban.

Nekem 2van. Egyiket pisis korom óta ismerem,37éves.

A másik tesomnak volt pasija jopar eve,ő 33éves.

Mind2 olyan mint ha a batyam lenne.

Ahogy írták attol hos sokan nem élik át még létezik.

N25

Szívesen előhalásznám azt az évekkel ezelőtti cikket, ami erről szólt.

Csináltak egy tesztet azokkal az emberekkel, akik azt gondolták, hogy létezik férfi és nő közötti barátság.

A lényege az volt, hogy az összes ilyen gondolat elbukott.

Ahol a hölgy gondolta így, ráadtak egy dögös rucit, és le kellett kapnia a "barátját".

Írnom sem kell, az állítólagos "barát" már tovább is akarta vetkőztetni.

Ha pedig pasi volt aki így gondolta, azt pedig megkérték, hogy játssza el, h szakított a barátnőjével...

Annak is simogatás és vetkőztetés lett a a vége.

A barátok pedig nem igazán akarják megd... egymást.

Nem és nem is hiszek benne!

Szerintem mindig is ott lappang valahol a szex a vágy az egyik félbe!

3. vagyok.

Nekem amúgy volt egy nagyon jó, mondhatni legjobb barátom, aki történetesen férfi volt, több éven keresztül minden nap beszéltünk, találkoztunk, mindent elmondtunk egymásnak, mindig támogattuk egymást, mindig ott voltunk a másiknak, és én teljesen meg voltam győződve, hogy férfi-nő barátság lehet, hogyne lehetne, hát én is ebben éltem. Sosem volt sok barátom, összesen vagy hárman voltak abban az időben, ő is közéjük tartozott, és minthogy mindketten egyedülállók voltunk, míg a másik két barátnőmnek (bevallom, rá is így tekintettem, egyfajta nemtelen lényként) pasija volt, hát egymással ütöttük el a magányos szombat estéket (semmi szexuális, itt sörözés melletti xboxot meg bulizást a városban meg ilyesmit kell elképzelni).

Évek múltán előállt azzal, hogy ő ezt már nem bírja tovább, az első naptól kezdve szerelmes volt belém, és csomó álmatlan éjszakát meg sírós pillanatot okoztam neki a barátságommal. Talán ez volt az egyik legfájdalmasabb dolog, amit valaha mondtak nekem, pedig volt pár csúnya szakításom. Nagyon fájt, hogy elvesztettem, mint barátot, főleg, hogy én őszintén elhittem, hogy ez részéről is bőven kimerül ennyiben. Olyanok voltunk, mint az összenőtt barátnők, kb, de semmi túlzó ölelgetés, semmi puszilkodás, semmi ilyesmi.

Ezt csak azért mondom, mert én sem számítottam rá egyáltalán, hogy a semmiből ezzel rukkol elő, és valójában sosem lehetünk biztosak abban, hogy az ember fia/lánya mit érez. Előttem is titkolta (méghozzá elég jól, mert a barátságunk közel 7 éve alatt marha sokat lelkiztünk, csajok-pasik jöttek és mentek az életünkben, szóval semmi sem utalt rá), és bár nem állítom biztosra (valóban, csak mert velem így alakult, nem törvényszerű, hogy másokkal is ez a helyzet), előfordulhat, hogy a többieknél is vannak rejtett érzések. Legalábbis, én ezek után nem engedek közel magamhoz egy férfit sem, már barátilag. Nekem is nagyon fájt, de el sem tudom képzelni, hogy ha minden igaz volt, amit nekem mondott, akkor az a 7 év alatt én mennyi fájdalmat okoztam neki, ezt még egyszer nem akarnám átélni.

Anno én is nagy hévvel kiálltam a férfi-női barátságok mellett, most már azt vallom, amit a 3. válaszomban leírttam: felszínesen, haveri szinten minden további nélkül, de ha valakivel kölcsönösen beengeditek egymást a lelketek és szívetek legmélyébe, ott nagyon könnyű megégetni magatokat.

Karinthy Frigyes így tette föl a kérdést: Lehet-e őszinte barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?

Az én tapasztalatom szerint csak akkor lehet, ha mindketten legalább 65 évesek.

A hosszú, sikeres kapcsolat titka éppen az őszinte, igaz barátság a felek között. Ha ez férfi és nő között megvan, akkor "pazarlás" lenne a barátságnál maradni szerelem, párkapcsolat, házasság helyett.

Nem mondom, hogy nem létezhet, csak azért, mert nem tapasztaltam, de úgy tűnik, én képtelen vagyok rá.

Nálam eddig az összes barátságnak induló kapcsolatomban kialakult az egyik (vagy mindkét) fél részéről valami több. Jelenlegi barátommal is sokáig hangoztattuk, hogy ez szimpla barátság, aztán csak összegabalyodtunk.

Ezt a cikket javaslom, szerintem nagyon sok igazságot leír:

[link]