Miért vagyok szerelmes egy olyan lányba, aki se külsőre, se személyiségre nem az esetem?

Én azt gondolnám egy normális ember csak abba lehet szerelmes aki viszonozza azt. Plátóinál meg, ha nagyon tetszett és tudod ő sem volt közömbös irántad, delezáratlanul maradt, mert akkor, ott nem a megfelelő időben találkoztatok, vagy foglalt volt vagy mit tudom én.

De ha valaki azt mondja nem és nem kellesz, akkor az azt jelenti és nem mást.

86%-os vagyok

Egyébként nálam meg pl mindig azok a vonzalmak/plátói érzelmek voltak a legerősebbek, amikor nem a külsejébe "szerettem bele" úgymond. Tehát elsőre csak kinézetre semmit nem éreztem, aztán a személyisége, kisugárzása olyan mélyen megfogott, hogy erősebb vonzalmat éreztem bárminél.. Ez a legszebb szerintem.:)

Legutóbb is simán elsőre ránézésre semmi, totál közömbösség, mikor megmutattak valakit, hogy hogy is néz ki. Aztán neten közösen beszélgettünk, és csak szimpi volt, ahogy beszélt. Meg ez is egy dolog, de aztán meghallottam a hangját és egy rövid nevetést(élőben még nem láttam, csak a hangját hallottam netes beszélgetésből egy pillanatra)... Az a nevetés valahogy totál bennem maradt és azóta nagyon meg szeretném ismerni, mert összerakva ezeket az apró dolgokat, van egy képem, ami alapján már kíváncsi vagyok, hogy közömbös lenne-e. -Racionálisan tudom, hogy ennek semmi értelme, és valószínűleg a saját agyam játszik velem, valószínűleg csak hiányzik az effajta érzés és beleképzelek a dologba. :)

Szóval én ezen nem lepődöm meg, hogy elsőre teljesen közömbös, sőt tipikus "nem esetem" emberekhez vonzódok később igenis erősen. A személyisége ennyire meg tud fogni. Erősebben, mintha csak a külseje tetszett volna.

ÉS bizony itt lehet akármilyen, a személyiségében van valami, ami ennyire megfogott.