A kiszemeltemet -aki amigy vevo lenne egy kapcsolatra-, ugyanigy hivjak mint anyamat, es hasonlit is ra, emiatt ugy erzem nem fog menni?

Szoval anyukam neve Eva. Az egyetemen van egy lany, eloszor csak neztuk egymast, egymasra mosolyogtunk, bufeben egymasra koszontunk, o is zavarba jott, es en is, stb. aranyosan jott ki. Egyik csoporttarsamtol megtudtam, hogy teljesen oda van ertem (mi tagadas, en is o erte), es szivesen randizna velem. Megtudtam, hogy ot is Evanak hivjak. Ekkor meg nem volt baj. Laborgyakorlaton mindig neztuk egymast, mosolyogtunk egymasra, es itt ugye kozelebbrol volt erre lehetoseg, es neha olyan furcsa erzesem volt, mintha deja vu-m lenne. Otthon ultem a konyhaban, tanultam, anyukam fozott, tett vett, felneztem a konyvembol, es ekkor kikerekedtek a szemeim. Ezert volt furcsa erzesem: A ket Eva mozdulatai, gesztusai olyan szinten egyformak, hogy az valami felelmetes. Csak, hogy tetezzem a dolgot, meg a hajuk is sotetbarna, de legalabb nem egy a fazonjuk. Ez ota a felismeres valami megtort en nem tudok mar ugy nezni ra. :( a szomoru az, hogy a lany szep is, okos is, jofej is, es tetszem neki. Mi a francot csinaljak?