Lányok! Ha valaki a helyzete miatt nem tud albérletbe menni saját háztartást, egyedül élni, akkor az már nem férfi?

aki minimálbért keres az már alapból nem férfi a szemükben.. mindegy, hogy hol és kivel lakik.

Mondanám, hogy 100e-es fizetésből ne 90e-es albiba költözz, hanem valami garzonptkánylyukba 30e-ért.. de mindegy! attól még egy patkánylyuk marad, ami nem vonzó nekik.

Amúgy 100e-es fizetésre minek is bnő? hogy legyen kit dugni néhanapján? azt meg lehet oldani máshogy. Családot ennyi pénzre meg kész öngyilkosság vállalni! Hisz ha a párod is keresne, akkor egyik fél fizetése 1:1ben elmegy az albérlet, meló, rezsi, kajára.. sőt nem is lenne elég. gyerek dolgait bele se számoltam.

Mit csináljon? fejlessze magát, tanuljon valamit ami érdekli és amiben van jövő, hogy pár év múlva ne kiszolgáltatott minimálbéres tróger legyen.

Az ilyen ember is férfi, csak nem él jó körülmények között. A kérdés az hogy miért van ez így. Ha mellé tanul, képezi, fejleszti magát,az álmai megvalósításán dolgozik, akkor nem baj, mert együtt is fel lehet építeni egy közös jövőt, mi is így tettünk hajdan a férjemmel.

De ma a tapasztalataim hatására azt mondom, nem jönnék össze senkivel aki a helyzetét kifogásnak használja arra hogy őt elfogadják, de neki semmit ne kelljen tennie. Nem jönnék össze olyan férfivel akinek nincsenek céljai, nem fejleszti magát, nem tanul, mert ez nekem a lusta kategória.

Pl. kezdjen el pityeregni a gyakorin, hogy minden nő pénzéhes ribi, akinek csak az kell, aki 16 évesen már milliomos, meg 190 centi színizom.

Mit képzel má' magáról, hogy olyat akar, aki 30 éves koráig elért valamit...

Meg még hogy gyerekvállalás meg összeköltözés, hát mit nem, ő aztán nem tart el senkit! Ezek a mai nők, hát tényleg felháborító, hogy nem elég nekik valaki, akivel összejárnak dugni. Kicsit lejjebb kéne adni az igényeikből!

Tudjuk, tudjuk... csak már ku.rvára unalmas.

Kérdés, hogy neked mik a céljaid. Ha dugópajtit keresel, akkor a pénz kevésbé számít. Ha hosszú távú terveid vannak, család, gyerek, azt meg nem lehet minimálbérre alapozni (kérdezd meg a szüleidet, hogy mennyibe kerültél nekik, vagy nézz szét a boltokban, mibe kerülnek a gyerekcuccok, csak az alap dolgokat).

Nekem is volt minimálbéres munkám, most is volt egy ilyen pár hétig, de én ezt átmenetinek tekintettem és váltottam, most is összejött, nem ragadtam bele, a héten kezdek az új helyen, jobb körülmények között jobb fizetésért, nekem ez fontos szempont volt, hiszen elő kell teremtenem azt a pénzt, amiből megélek, a szüleim sem fognak örökké élni, és bár kisegítenek, ha arról van szó, de akkor is pofátlanság és felelőtlenség lenne, ha ezt hosszú évekig játszanám és nem törekednék az önállóságra.

Nem a férfiassággal van a gond, hanem a jövő tervezésével.

Párom hasonló helyzetben van, mint te: kicsit többet keres ugyan, de a szülők kedvéért hitelt vett fel, plusz minden hónapban küldi haza a pénzt, szóval összességében mondhatjuk, hogy hasonlóan áll, mint te. 30+ évesként munkásszállón lakik, mert így működőképes a dolog, viszont nehezen jön ki a pénzből, otthonra is több kéne, és hiába vagyunk ketten, hiába van nekem is egy "átlag" fizetésem, nem jutunk egyről a kettőre, nem tudnánk albérletet fizetni, mert retteg az általad is felvázolt nyomorgós szitutól.

Jelen esetben pedig hiába szeretjük egymást, hiába ideális a kapcsolatunk, előbb-utóbb vége lesz, mert erre nem lehet családot, jövőt tervezni. És én sem anyám nyakán szeretnék megöregedni.

A "mit lehet csinálni" kérdésedre igazából az egyetlen válasz az, hogy akarj jobb lenni a jelenleginél és tegyél is érte. Mert ha neked ez így kényelmes, és nem tartod fontosnak, hogy változtass, akkor megette a fene az egészet.