Jól látom, hogy a mai világban a társkeresés nem más, mint egy nagyon sok fordulós állásinterjú?

Hirtelen erről jutott eszembe ez a kérdés: http://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__tarske..

23 vagyok és eddig naivan azt hittem elég ha az ember jól néz ki, utána nyert ügye van, de ez a kérdés tulajdonképpen felnyitotta a csipámat. Az ismerkedés és az állásinterjú között nagyjából annyi különbség lehet, hogyha valami komoly/keresett pozícióra jelentkezel, akkor a csúnya arcodat ábrázoló CV fotó ellenére is nagyobb eséllyel hívnak be legalább meghallgatni ellentétben mondjuk a csajjal, aki tetszik neked, de már az arcodra/testedre pillantva is elfogja a totális szürke közömbösség és nem hajlandó veled szóba állni sem. Ezt követően azonban mindkét "kiválasztási folyamat" azonos mederben halad tovább. Ahogy az állásinterjún, úgy a randik során is a csaj egyre többet és többet akar megtudni rólad és a végén egy virtuális összegző kalkulátorral eldönti, hogy kellesz-e neki vagy sem. Ebbe így belegondolva is különösen röhejesnek és időpocsékolásnak tartom azt, amit a mai világban randizás néven beállítanak. Még szűz vagyok, de biztos vagyok benne, hogy sosem fogok egy csajnak folyamatosan pitizni, mint egy kiskutya vagy becsicskulni, mint egy álláskereső annak érdekében, hogy elnyerjem a bizalmát. Inkább egyedül halok meg vagy inkább ismerkedek nagyon egyszerű, szegény csajokkal, akik nem kerítenek ekkora feneket a társkeresésnek (egyetemista vagyok). Remélem itt nincs is köztetek ilyen pasi, mert helyette is szégyellném magamat. És akkor a szociológusok csodálkoznak, hogy miért van ilyen sok egyedülálló/elvált férfi és miért van zuhanórepülésben a népességszám/születési szám. Szomorú, hogy ilyen világban kell élni, ahol a legalapvetőbb emberi igény: a párkapcsolat és ezzel együtt a szex ilyen körülményes legyen és lassan már kiváltságnak számítson bizonyos emberek körében (tudjátok kikről beszélek). De egyébként azt vettem észre, hogy ez különösképpen azon egyetemista csajokra jellemző, akik odáig vannak magukkal meg vissza, szó szerint függetlenül attól hogyan néznek ki.