Csupán én vagyok az egyetlen szerencsétlen, aki 2 nap múlva, azaz szilveszterkor egyedül fog lenni?

Mindegy, hogy ki mikor adta fel vagy adja fel. Az a kérdés te mit csinálsz. Ezt kötöd tovább vagy megállsz. Leépíted az összes elvárásodat az élet felé. Azt, hogy neked bármi is járt volna. És erről az ürességről elkezdesz lépkedni egyiket a másik után, úgy hogy nem várod el, hogy hova vigyen és nem is tudod te magad sem.

Megint ugyanazt bontod ki tovább és tovább. Egyszerűen hagyd ezt abba. Kelj fel reggel, mosakodj meg, moss fogat, menj el a munkahelyedre végezd el a dolgodat, menj haza, olvass valamit, csinosítsd a lakást, vagy ne, aztán pihenj le. Nincs ebben semmi rossz, ha önmagában nézed. Aztán majd meghalsz egyszer. Közben meg esetleg meg is lephetnek dolgok. Vagy nem.

Majdnem meghaltàl kiskorodban... meg még egy csomó ember. Vannak sokan, akiknek ezerszer szarabb az életük. Amit művelsz azt nem lehet megérteni...mert szerintem mindenkit bsztak màr àt, mindenkinek vannak problémài önmagàval stb... de azért élsz, hogy túllépj ezeken, ezt érted? Vannak emberek, akiknek tényleg kilàtàstalan a helyzetük mert komoly betegséggel kell élniük, de jobban tudják értékelni az életet, a mindennapi dolgokat, az aprósàgokat is, és nem sajnàltatjàk magukat. Ezt érted? Fel kéne nőni... Pàrt talàlni..de olyan igazit, nem azért, hogy csak legyen meg kinézettől függetlenül is rohadt nehéz. Szóval ébredj màr fel, ez a való élet. Tanuld meg szeretni sajàt magad, mert amíg magadat nem tudod, màst sem fogsz úgy szeretni, ahogy megérdemli. Addig meg felesleges a csajozàson stb ràgódni.