Mi értelme van a szexen kívül az emberi kapcsolatoknak?

Most tekintsünk el a gyereknemzéstől és az egzisztenciális okoktól.

Mi a jó egy kapcsolatban a szexen kívül?

Úgy gondolom, hogy ugyanolyan jó egyedül. Teljesen jól érzem magam egyedül, jobban lekötnek a magányos tevékenységek, mint a társaságban, a barátaimmal töltött idő. Az embereket többnyire unalmasnak és egyformának tartom, sokkal jobban érdekelnek a gépek és a tudományos munka, mint az emberek.

Tisztában vagyok vele, hogy introvertált vagyok és enyhén autista.

Kb. 7-8 éve tudatosan formálom a személyiségemet, tudatosan nyitottam az emberek felé, ma már gond nélkül beilleszkedek társaságokba, vannak igazi barátaim. Szeretem az embereket, pozitívan állok mindenkihez, nincs bennem semmiféle undor vagy ilyesmi. Sőt, néha úgy érzem, valamiért vonz a társaság.

De miért? Nem értem. Ez nem csak megszokás? Az együttműködés anyagi hasznától eltekintve egyszerűen nem találok racionális okot az emberi kapcsolatokra.

Tinédzserként a szexuális frusztráció teljes felszámolása motivált arra, hogy extrovertáltabb legyek, és sikerrel is jártam. Csak szeretném jobban megérteni, mi zajlik a fejemben.

Amikor egy lánnyal randizok, valamiért sokkal érdekesebbnek tartom őt a szexig vezető út során, mint azután, hogy szexeltünk. Az első szex előtt minden közösen végzett tevékenység izgalmasabb. Bánt is a lelkiismeret emiatt, nem muszáj lefikázni.

Nem akarom a barátnőmet soha a dugópajti+lelki szemetesláda szintjére süllyeszteni a saját értetlenségem miatt. Ti szavakba tudnátok önteni, mit szerettek más emberek társaságában és mire jó még egy párkapcsolat?