Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van esélyem egyáltalán így, hogy nevetségesnek tartom ezt az ismerkedési ceremóniát?
Ki nem mondott szavak, gondolatok, később úgyis csak ezekből lesznek a félreértések és ezek okozzák a szétválást. Ha meg egyből minden részletbe belemegyek tabuk nélkül, akkor meg elriasztom a másikat.
A vicces, hogy mindenkinek vannak ilyen dolgai, de az elején muszáj ezt ilyen émelyítő, hányingertkeltő cukormázba önteni és kiszínesíteni, hogy elnyerhessék az emberek a másik szívét. Amikor megvannak egymásnak, onnantól jobbesetben jön az a pár rózsaszínködös év, aztán előjönnek azok, amiket az elején kellett volna megbeszélni.
Van esélyed de nem sok.
Amúgy én is így gondolom, dehát nem így működik, és talán nem is baj.
Én ugyan nem tartom nevetségesnek az ismerkedés általános módját, de nem tartom szükségszerűnek sem..szerintem találsz olyan partnert akit ez megfog..
A cukormázas kedveskedést én sem kedvelem, de elfogadom, mit tehetnék..gondolom sokan úgy vannak vele h ez a módja a dolgoknak, igaz mára elavult.. kicsit olyan mint egy útmutató az ötvenes évekből..ha láttál már ilyet akkor tudod mire gondolok..
Én azokat a randikat szeretem ahol őszinte, jókedvű beszélgetés folyik..ahol azt tudom meg h az illető hatévesen bepisilt az ajtó előtt(persze nevetünk)és mondjuk nem azt h mennyit keres(ezt sosem kérdezném meg senkitől randin)..tehát érezzük magunkat jól egymással..az az "igazi",amikor hajnalig tartó beszélgetésbe csap át a randi és az ember már az időt sem érzékeli..mikor van közös téma..
Persze tény h sok minden "szabályt" le kell fektetni az első időkben, de azért ha túl komolyan vesszük az egészet az is zavaró..nálam például a hűség fontos, ha a másiknál nem, akkor jobb első körben megtudni..én mindig kipuhatolom ami engem érdekel, tapintatlanság nélkül..remélem a partnerem is megteszi..
Ez csak egy vélemény a sok közül..:D
A kapcsolat meg menet közben sok mindenen elcsúszhat, hiába volt jó a kezdés, meg őszinte..N
Miféle baromság ez már megint?
Ennyire el lenne lustulva az ember már? A világon minden élőlény hímje udvarol a nősténynek. Ez lehet tánc, harc, magamutogatás, bőgés, bármi. Az embernél ez komplexebb folyamat, mert mi magunk is bonyolultabbak vagyunk.
Az ember meg már arra is lusta, hogy tegyen valamit. Mindent a szájába kell dobni. Pont ez a baj a mai generációval, hogy senki nem hajlandó küzdeni semmiért. Lassan oda jutunk már, hogy alapul egy iroda, és mindenkinek kirendelt párja lesz.
Nem csak a két véglet van, és egy embert se úgy kell megtanítani úszni, hogy beledobod az 5 m mély vízbe azzal, hogy ússzá' ki b#zdmeg!
Van, aki kénytelen megjátszani magát az elején, mert selejtes. Így ha önmagát adja, akkor sose lesz nője.
Van, aki csak eleinte kedveskedik és udvarol, aztán pár hét vagy hónap múlva bunkózni kezd, mert úgy gondolja, hogy felesleges udvarolni.
Te most akkor melyik táborba tartozol?
Ugyanis hiszed vagy sem, ha egy pasi kezdettől önmagát adja, és évekkel később is odafigyel a párjára és udvarol, annak nincsenek ilyen "problémái".
Tetszik vagy sem, veled van a gond.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!