Sok nő miért kezeli úgy a kapcsolatokat férfival mint egy vizsgáztató?

Nem is feltétlenül lenne baj ezzel, hiszen teljesen érthető, hogy valaki tényleg hozzáillő partnert szeretne, ha nem lenne a megvalósítása rettentő ostoba. Az egész vizsgáztatás előítéleteken alapul, töredékinformációkból a másik egész életét, személyiségét eldöntik, aztán meg persze csodálkoznak, ha végül mégiscsak rossz embert választottak maguk mellé...

Itt is rengeteg példát látni erre:

- szegény lány a legeslegelső pillanatban meglátta, hogy ő teljesen biztosan sohasem lenne képes vonzódni a másikhoz, meg sem kellett szólalnia, de ő már eldöntötte, hogy nem kell neki

- szegény lány meglátta, hogy a srác egyszer ránézett egy számítógépre, szóval akkor ő tutibiztos nolifer kocka, aki nem figyelne rá, és ha majd gyerekeik lesznek, biztosan rájuk esik a billentyűzet, ami milyen szörnyű, szóval ott helyben lapátra teszi a srácot, természetesen a "nem válasz is válasz"-módszerrel, tekintet nélkül arra, hogy eddig mi volt

Viszont a rosszfiúmegjavító intézkedéseikre ez valahogy nem hat, hiába jártak akár ők maguk is pórul néhányszor, azért csak megpróbálják még egyszer, hátha a mostani nem csalja/veri meg őket. Aztán mégis megteszi...