Lányok! Ti melyik férfit választanátok szívesebben?

Könnyen lehet hogy azért látom máshogy mert én magam is gátlásos vagyok (sőt szerintem erős szociális fóbiám is van legalábbis a tünetek gyanúsak meg némi önértékelési zavar de az már javul) és ezerrel próbálom leküzdeni mert szerintem gyengeség. Viszont csak azért hogy ne 3 hanem 30 pasi nézzen meg az utcán még nem fogok kifordulni önmagamból.

Emellett nekem a pasiban sem az az elsődleges hogy "olyan laza legyen hogy majd szét esik" viszont tény hogy rövidtávon nagy sikereket lehet ezzel elérni ha az ember nem komoly kapcsolatot keres.

Én úgy gondolom hogy nemtől függetlenül az életképtelenség gáz. Tény hogy társadalmilag a nők bénasága elfogadottabb de ettől még béna marad. Szerintem annak kéne a fő célnak lennie hogy mindenki életképesre fejlessze magát. Szerintem ebbe bőven beletartozik a szociális készségek fejlesztése is.

Ami meg az éveket vagy évtizedeket illeti ha a kérdező helyzetét nézzük gondolom 13-15 éves kora óta azért már érdekli a másik nem. Legkésőbb 18 évesen már kapizsgálnia kellett hogy nem kerek a dolog ami őt illeti. Ez 7 évnyi önfejlesztésre fordítható időt jelent. Persze tudom hogy ez nem megy varázsütésre szenvedek én is épp eleget de lehet javítani a helyzeten.

*5 évnyi önfejlesztésre

Elírtam.

#41 "Nem biztos, hogy mindenki boldog, aki nem "statisztikázik"." De aki statisztikázik, az biztosan nem boldog. Én még nem láttam kivételt. Legjobb esetben is megvédi magát egy baklövéstől, bezárkózik az ideológiáiból épített atombunkerébe, és tökéletes biztonságban és tökéletes magányban él. Hurrá. Mielőtt jönne a hörr és morr, nők is csinálják ezt, nem is kevesen.

"Hidd el, hogy rengeteg boldognak tűnő ember nem az." Ezt nem tudod mindek mondod, mintha nem lenne egy hatalmas közhely és nem tudná minden ember. Nem tudom ez mit cáfol abból, amit mondtam.

"Ehelyett csak rengeteg olyan férfipanaszt lehet olvasni/hallani, hogy normálisnak tűnő lányokról derül ki, hogy nem azok, meg hogy milyen bunkón tudnak viselkedni a nők." Persze, hogy rengeteg ilyet lehet olvasni, ha direkt ilyet keresel. Én sem az abortusz és a terhesen megcsalt nő témakör kérdései alapján alakítottam ki a véleményemet a férfiakról. Ha érdekel a férfiak gonoszsága nézz be oda, mindjárt kiegyensúlyozottabbnak fogod látni a világot.

"Ezek után szerintem a legtürelmesebb férfiban is felmerülne a kérdés, hogy ha ilyen sok a tisztességes, normális nő, akkor mégis hogyhogy ilyen kevés férfi találkozik velük." Erre nem tudom a választ. Ez a kevés meg sok annyira relatív, fél óra gyakori kérdések után úgy érzem az emberiség pusztulásra van ítélve, mindenki gonosz és tapos a másikon, aztán felmegyek a facebookomra, megint egy esküvő, megint egy lánykérés, ötödik évforduló... Akkor meg úgy tűnik minden rendben van, és erre nem válasz az, hogy valójában mind boldogtalan, csak megjátsszák magukat. Azért ne csináljunk úgy, mintha a boldogság az csak vmi ókori mítosz lenne.

Én sem állítom, hogy sok a tisztességes nő, úgy általában a tisztességes ember kevés, és ez nem egy ócska egalitárius duma tőlem. Férfibarátságról, bajtársiasságról szónokló férfiak vetetettek véget több éves barátságoknak semmiségek miatt a tágabb környezetemben az utóbbi időben. Egy másik sztori a barátságról: két barátnő útjai azért váltak el, mert az egyik eretneknek hívta a másikat, amiért ő csak havonta egyszer jár gyónni. Esküszöm nem vicc. Szóval én abszolút afelé hajlok, hogy inkább rongy emberből van több, de azért a rendes ember sem olyan ritka, mint az egyszarvú. Nem szabad belesüppedni a rossz élményekbe, mások rossz tapasztalatainak olvasásával meg aztán pláne nem szabad hergelni magad.

Én figyelem a húgomék párválasztási szokásait (15-16 évesek) és nem látok nagy különbséget a 20-23 éveseknél sem. Én inkább 25 körül mikor az ember már abbahagyta a sulit akkor látok egy nagyobb változást.

De nem muszáj hogy egyetértsünk :) nem vitatkozni akarok csupán leírtam a meglátásom.

#44: Honnan tudod, hogy aki boldog az nem statisztikázik? Lehet, hogy egyszerűen csak nem mondja. Amúgy szerintem egy idő után akaratlanul is előjön a hasonlítgatás, a "sok boldog embert látok, akkor nekem miért nem sikerül", vagy hogy "aki nyitottabb, bőbeszédűbb, az nagy valószínűséggel népszerűbb is, tehát eleve nagyobb az esélye párt találni". Én a statisztikázásban nem öncélú dolgot látok, hanem szerintem az ilyen ember szimplán sikeresebb akar lenni. Mert bár a statisztika valóban a populációról szól, viszont szerintem elfogadható ténynek - vagy társadalmi törvénynek, kinek hogy tetszik -, hogy a nyitottabb, beszédesebb emberek sikeresebbek (kapcsolatépítés, munkakeresés stb. terén egyaránt). És eleve mindenki azt akarja, hogy ő maga is sikeresebb legyen, nagyobb esélye legyen a másik félnél. Tehát a statisztikailag sikeresebbek közé akar tartozni. Csak van, aki agyal ezen, más meg ösztönösen cselekszik. De aki nem gondolkodik el ezen, az is csak a saját esélyeit akarja megnövelni, csak ez nem feltétlenül tudatosul benne ilyen konkrétan.

A látszatboldogsággal csak arra akartam utalni, hogy nem tudhatod, mi van egy emberben vagy egy kapcsolat mélyén. Leszűröd a tapasztalatot, hogy X. Y. boldog, mert..., miközben lehet, hogy ez csak a látszat. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy a megfelelő "diagnózist" állítod ki, mert a felszínen mást látsz. Így lehet, hogy azt gondolod, hogy sokan boldogok, mert nem statisztikáznak, holott lehet, hogy ez a zömüknél csak látszatboldogság, és ugyanúgy boldogtalanok, mint akik ezt ki is mutatják.

A nőkkel kapcsolatos rossz tapasztalatokat nem csak innen vettem, nekem is jutott bőven, ahogyan ezt írtam is, de amúgy is tudom sok lány ismerőstől, hogy a környezetükben sok normális, rendes fickó marad egyedül, mert nem felelnek meg senkinek sem. Én is szívesebben olvasnék/hallanék sok tisztességes, normális nőről, a saját tapasztalataimat nem is említeném, de akkor hogyhogy ennyi sikertelen és megkeseredett férfi van. Az esküvő sem jelent semmit, a rokonságban, szomszédban, ismerősi körben sok család úgy ment szét, hogy már mindenük megvolt, gyerekek is, aztán egyik napról a másikra vége. Facebookra is csak a jó pillanatokat pakolják ki, nem azt, hogy rendszeresen veszekednek, meg Józsi alkoholista, de az asszony nem válik el tőle a gyerekek miatt. Simán lehet együtt bárki bárkivel megszokásból is, vagy mert örül, hogy egyáltalán valaki elfogadta, vagy azért házasodtak össze, mert így könnyebben kapnak hitelt, vagy mert faluhelyen még mindig illendő megesküdni, akármi állhat a háttérben, nem csak a boldogság. Bár lehet, hogy én vagyok túlságosan cinikus, de pl. hány olyan család van, ahol az apa kiirt mindenkit, vagy az utcán kezd lövöldözni, és elmondják róla, hogy "pedig olyan kedves ember volt, nem ártott senkinek". Kifelé viszont a család a szeretetet, békességet sugározta, mint Pándyék (nem hiszem, hogy emlékszel rájuk), belül meg iszonyat. Szerintem jóval több a kevésbé boldog ember/kapcsolat, mint a boldog, legalábbis egy idő után a többség beleun, belefásul az egészbe. Sajnos voltak rossz tapasztalataim az élettel, az anyai nagyszüleim is templomba jártak, közben meg még minket is csak kihasználtak és semmibe vettek, szóval sajnos tudom, hogy mit jelent a látszat és a valóság. Biztosan csak a pesszimizmusom mondatja velem, de az ember szerintem alapvetően gonosz, és csak időlegesen tudja elnyomni a rosszat. Mondhatjuk persze, hogy ott vannak az emberi alkotások, épületek, művészeti munkák stb., viszont ha az ember nem lenne alapvetően rossz, akkor nem divatozna évezredeken keresztül a gyilkolás, erőszakoskodás, mások tönkretétele, megcsalás, kapzsiság és miegymás. Az ember csupán civilizált állat, akiről bizonyos körülmények között lefoszlik ez a civilizációs máz, és rosszabb lesz, mint az állat.