Vannak itt olyan férfiak vagy nők, akkor szinte már gyűlölik a volt párjukat, borsódzik a hátuk, ha rá gondolnak? Mi vezetett ide.

Erről az a mondás jutott eszembe, hogy a "gyűlöletet és a szerelmet egy hajszál választja el egymástól!"

A válaszokra kiváncsi vagyok :)

Egy olyan exem van, akit gyűlölök, de őt olyan szinten, hogy ha egy szobába zárnának vele, Orbánnal és Gyurcsánnyal, és lenne egy pisztolyom két golyóval, akkor az exemet lőném le. Kétszer.

Hogy miért, az hosszú, nem untatok inkább senkit ezzel.

A többi exemmel kapcsolatban totál semleges érzéseim vannak.

Jelen. Az vezetett idáig, hogy bárhova mentem a barátaimmal, követett, megfenyegette őket, hogy ha találkoznak velem akkor rosszul járnak.

Ha valahova mentünk folyamatosan lejáratott, megpróbált elmarni mellőlem mindenkit, a családomat is. Órákat állt a házunk előtt, hogy menjek ki, vègül ráengedtem a kutyát. Ja ès ellopta a pênzemet is.

Hiába szakítottam vele, fenyegetett, követett, zaklatott.

Aztán a barátaim elbeszèlgettek vele...azóta 1x futottam össze vele, de átment az utca másik oldalára. Most már vagyok annyira vagány -"hála" neki-, hogy simán elásnám bárhol ha hozzám merne szólni.

28N

Nekem meg az a mondás jutott eszembe hogy az emberek szeretetének van határa,de gyűlöletének nincs!

Tapasztaltam is mar,hogy nagy igazság ez!

Az igaz, hogy borsódzik a hátam tőle, de nem volt megcsalás, fenyegetőzés, tettlegesség. Annyi a történet,1h hogy sok évig voltunk együtt, de nagyon fiatalon jöttünk össze és huszonévesen már nem jöttünk ki jól. Exem nem jeleskedett se a tanulásban, se a munkakeresésben, inkább természetvédő lett, egy ritka drogos társaságba bekerült. Kitettem, és évekig nem beszéltünk, 5 évfa múlva írt rám facebookon egy gyerekes, komolytalan üzenetet, válaszoltam, hogy nem élnék az újbóli randi lehetőségével. Nem keresett, azt hittem megúszom. Ekkor ő már tudta, hogy hol dolgozok, aztán én is megtudtam, hogy egy utcában lakik a munkahelyemmel, a lakásom sincs messze, 10 perc gyalog. Ahogy ez kiderült, úton, út félen belebotlok, bejön a munkahelyemre, beül órákra kávézni, és engem fűzöget, hogy miért nem tudjuk elölről kezdeni, mi olyan jó páros voltunk, és ilyen nőt nem talált azóta se. (Drogos pandavédők között nem is fog találni semmilyen épkézláb nőt.)

Semmi durvát nem csinál, de én annyira szánalomra méltónak és nevetségesnek tartom, főleg, hogy ő 18 éves kora óta semmire nem vitte az égvilágon.