Évek óta próbálok oda menni ismerkedni nőkhöz de nincs bátorságom! Miért vagyok ilyen nyuszi? Mit kéne mondanom? Ha valahogy össze szedném magam! Miért vagyok ilyen béna? F

Jól mondja az előző, lelkileg kell érettnek lenni egy kapcsolathoz.

Szerinted miért nem talál a sok síróbajnok pasi 30 évesen sem nőt az ide írók közül? Azért, mert lélekben még mindig gyerekként viselkednek. Azt hiszik, minél hangosabban sírnak itt annál valószínűbb hogy végre kegyes lesz hozzájuk a sors és megáldja őket egy barátnővel. Csak ez a valóságban nem fog megtörténni. Aztán van a másik véglet, ami azt hiszi, hogy mindent megtesz egy nőért, mert kitartóan udvarol. Végül arra a következtetésre jut, hogy a nők hálátlanok és gonoszak és teljesen becsavarodik.

Pszichológust javasolok inkább, abból is a szókimondóbb, lazább fajtát, aki fel tudná nyitni a szemeidet és rá tudna vezetni arra, miben kell sürgősen változtatnod magadon.

1. Lépés, komfortzóna áttörése:

"Szia, őszintén szólva be vagyok szarva, de ide kellett jönnöm, hogy bevalljam neked, nagyon tetszik ahogyan összefogod a hajadat /viseled ezt a sálat / megcsapott a parfümöd illata. Nagyon tetszel. Legyen szép napod! /Hol lehet ilyet kapni? / Esetleg egy kávé?"

A cél, hogy feloldódjon ez a fajta gátlás benned, nem az, hogy mindenkit leitass kávéval. 50-100 ilyen megszólítás után rájössz, hogy még nem vágták le a tökeidet.

Az, hogy vállalod az érzéseidet, őszintévé teszi a mozdulataidat és nem egy beképzelt gyökér leszel a szemében, aki játssza a macsót.