Ismerkedni csajokkal, csak nincs bátorságom oda menni egyhez se? Már majdnem meg próbáltam csak amikor oda mentem volna elkezdtem izgulni remegni szerintem biztos be égtem volna? Nézem a szép lányokat, és álmodozok roluk. Csak én vagyok béna? 25F

Sajnos ettől rosszabb nincs, mikor így rágörcsölsz, tudom magamról.

Előbb gyakorolj alacsonyabb szinten, például, mikor elmész boltba vagy pékségbe, akkor a pénztáros csajjal kezdj el beszélgetni, már ha nem áll nagy sor mögötted, majd legközelebb megint pár szót váltasz vele.

Csak sajnos amit szintén tudok magamról, hogy a kiszemelthez ettől még ugyanúgy nehéz lesz odamenni, de talán már kevésbé leszel görcsös.

A lényeg, hogy nem szabad agyalni rajta.

Most elmesélek egy esetet, ami velem történt.

Szórakozóhelyen voltam haverokkal, korán mentünk így nem voltak sokan, viszont a pultnál ült egy nagyon aranyos csaj, aki a pultos csaj barátnője volt. Haverokkal biliárdoztunk, iszogattunk, gondoltam rá, hogy most oda kéne menni hozzá, de pont úgy voltam vele, mint Te, "úgysem kér belőlem".

Na de a lényeg! 3-jára mentem el mellette (és itt még csak 1 sör volt bennem) gondoltam egyet és felé vettem az irányt, semmi előzetes gondolkodás nélkül, csak úgy puff.

A következő zajlott le:

én: Szia, mit iszol?

Ő: Köszönöm, nem kérek semmit.

én: Nem nem, az ott mi előtted?

Ő: Jaa, hát az ...(már nem emlékszem)

én: értem... de ha már így szóba hoztad, akkor meghívhatlak egy italra?

Ő: Köszönöm nem kérek, de jó szöveg volt. :)

Nem sikerült, de mégis félsikerként könyveltem el.

Tehát a lényeg: NE. Görcsölj. Rá!

Én is így vagyok vele,én se nagyon tudok így odamenni pontosan ezek miatt mint te.Egyszerűen annyian elutasítottak,megaláztak hogy már életkedvem sincs a következőhöz... :/ önbizalmam mínuszos lett ezáltal,és amúgy sem kellettem idáig se egynek sem,miért pont most lenne így?

22/F

Sajnos én is ilyen vagyok, és én még örülnék is, ha csak ennyi idős lennék. Én egyébként nemcsak a lányokkal, nőkkel kapcsolatban vagyok ilyen, hanem általában is, de velük még jobban. Persze nem mintha olyan gyakran kerülnék olyan helyzetbe, hogy nőkkel beszélgessek, konkrétan szinte soha. Ez egy ördögi kör szerintem.

Ezt soha nem tudtam legyőzni, sajnos képtelen vagyok megbirkózni az erős félelmemmel. Ez egy alkati sajátosság lehet, én mindig ilyen voltam, - bár ez nyilvánvalóan nem vigasztal senkit sem.

Ha jelentkeznek ezek az említett tünetek, a gyors szívdobogás, remegés, izzadás, a száj kiszáradása, akkor így eleve nem is lehetne normálisan ismerkedni, beszélgetni. Sajnos ez jutott nekem is, el vagyok keseredve teljesen.

Sziasztok!

Én se vagyok tehetséges ebben, de nem igazán a félelemmel van bajom. Ez olyasmi, mint hogy egy pódiumra sem csak azért nem állsz ki sok ember elé, mert izgulsz, hanem mert ott tudni is kell aztán mondani valamit. Amíg nem tudod, mit fogsz csinálni, mit tudnál mondani, addig hiába győzöd le a félelmedet.

Én valahogy nem érzem etikusnak, hogy hozzászóljak buszon, metrón egy lányhoz, aki rám se bagózik. Mintha ehhez mindig szabályt kéne szegni, nem is beszélve, hogy én többnyire csak valamilyen röhejes dolgot tudnék csak mondani, vagy azt se. De ha valaki diktálná a szöveget, akkor abszolút menne.

Egyébként én mindig a szemkontaktust próbálom felvenni, és csak annál próbálkozok, aki valamilyen jelét adja annak, hogy szeretné ezt. De ilyen eset 10 évben egyszer van.

De én nagyon is várom a következő alkalmat, amiben minimális esélyt látok. Sőt, nem is kell foglalkozni az eséllyel!

27F