Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti hogy viselitek, ha azt látjátok, hogy körülöttetek mindenki boldog párkapcsolatban van rajtatok kívül?
19 éves vagyok, eddig egy öt hónapig tartó kapcsolatom volt, de eléggé rossz hatással volt az önbecsülésemre és az önbizalmamra, mert arra jöttem rá, hogy szerintem a srác csak beérte velem és egy pillanatig sem szeretett igazán. Már egy éve szakítottam vele, azóta pedig csak olyanokkal találkoztam, akik csak szórakozni akartak velem egy alkalom erejéig. Eközben pedig azt látom, hogy az osztálytársnőim nagy része hihetetlenül boldog, mert most élik az első nagy szerelmüket. Most a szalagavatón is láttam a barátjuk szemén is, hogy ez kölcsönös és ők is valóban szerelmesek. Az a nézés, ahogy a barátnőjükre néznek... ezt nem lehet megjátszani. :)) És közben egyre csak azon gondolkozom, hogy nekem miért nem volt ilyen az "első szerelem" és hogy nekem lesz-e ilyen valaha is?
Ti hogy érzitek magatokat ezzel kapcsolatban? Normális, hogy én így érzek?
1. "hogy szerintem a srác csak beérte velem és egy pillanatig sem szeretett igazán."
És te mennyire szereted és tiszteled magad?
2. Hasonló hasonlót vonzz, zsák a foltját mindig megtalálja!
3. Mi lenne, ha saját magaddal foglalkoznál, és nem azzal, hogy más mennyire boldog az ő életében?
És mi lenne ha nem sajnáltatnád magad?
A kapcsolataid rosszaságáról te is tehetsz!
4. Foglalkozz inkább azzal, hogy hogyan tudnál javítani hibáidon, magadon! Foglalkozz önismerettel!
5. 19 éves vagy, előtted az élet, úgyhogy a sírásodnak nincs itt helye!
Folyamatosan úgy érzem magam ahogy te. Ugyan volt egy hosszabb, három éves párkapcsolatom, de csúnya vége lett. Ráadásul frankón ki is használtak.
A legnagyobb problémám az egyébként, hogy nincs is senki a környezetemben, akivel próbálkozhatnék. Most is majdnem elkezdtem valakivel ismerkedni, erre kiderült, hogy van barátja. Komolyan, már mindenkinek van párja 24-25 éven felül, akinek nincs, ott valami nem stimmel....
28/F (csak hogy érthető legyen a kontextus)
Ja, és hogy valami pozitívat is írjak... igen, lesz neked ilyen. Hiszen lány/nő vagy. Csak közel kell engedni a férfiakat magadhoz.
Én nem azt látom, hogy boldog párkapcsolatban élnek körülöttem. Sőt, azt látom, hogy a párkapcsolatok 95%a csak a megalkuvás és gyávaság miatt nem ért még véget, tehát nem hogy boldogabbak mint én, aki egyedül vagyok, hanem egyenesen boldogtalanabbak. Én sokkal felszabadultabb életet élhetek, mint ők, mert nem kell a magáneletemben alkukat kötnöm csak azért, hogy rendszeresen pinához juthassak.
Persze amikor az ember magára marad egy kapcsolat után, akkor szar érzése van, egyedül lenni is meg kell tanulni, és a legtöbben belemenekülnek inkább egy újabb kapcsolatba, csak nehogy ki kelljen mozdulniuk a komfortzónájukból.
Pedig ha egyszer megtanulsz párkapcsolat nélkül boldog lenni, akkor az annyira felszabadító érzés, hogy nekem pl. eszemben sincs, hogy belemenjek egy kapcsolatba.
Könnyen. Sosem érdekelt, hogy körülöttem kapcsolatban vannak e, a saját életem szempontjából. Ha nekem valami kényelmetlen vagy nem jó, akkor az nem jó.
19 évesen miért ne lehetne még szerelmed? A gond az, ami az egész írásodból látszik: A külvilággal foglalkozol és nem a tartalommal. Látod, hogy az ismerőseid milyen kapcsolatban vannak, milyen srácokkal, ezért neked is csak az olyan srácok jönnek be. Közben, meg valószínűleg simán találhatnál olyat, aki bár nem néz ki úgy, de sokkal jobban szeretne, mint az ismerőseidet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!