25+ magányos férfiak! Nem féltek, hogy egyedül maradtok idősebb korotokra?

,,4 hónapja nincs senkim"

Képzeld, van, akinek ilyen idős korára még egyáltalán nem volt senkije....

Veled egykorú pasikról is tudnék mesélni, hogy viselkednek pl. társkeresőkön tisztelet a kivételnek. Sokszor én is elvagyok keseredve, mert mindig olyanokat vonzok be, akik vagy nem akarnak komolyat vagy egyszerűen csak kretének. De nem szabad feladni. Nekem van egy 36 éves női ismerősöm, csinos, fiatalos, még sincs neki sem komoly kapcsolata. Egy másik női ismerősöm meg 34 évesen jött össze a régi barátjával és már gyerekük is van. Szóval én néhány hülye nő miatt nem adnám fel a társkeresést.

26/L

Nem pasi vagyok, de nyugi, a környezetemben nem egy 60-70 éves férfi/nő talál párt, addig pedig van időd!

Most pesszimista hangulatban vagy, vélhetőleg csalódás miatt. Ne zárkózz el, ne legyél negatív szemléletű és akkor nem kell azon aggódnod,hogy egyedül maradsz!

Nem biztos,hogy minden 25 év körüli lány párkapcsolatban van, sokan tanulnak,mellette dolgoznak, nincs idejük, lehetőségük ismerkedni. Ha megnézed az oldalt tőlük pontosan azt olvasod amiről most Te panaszkodsz!

Bizony, nem szabad általánosítani. nekem is több nő ismerősöm van (27-30 között) akiknek nincs barátjuk, pedig teljesen normálisan gondolkodnak a párkapcsolatról, az életről.

Ne add fel, mindig járj nyitott szemmel, és légy érdeklődő ;-) bízz benne, hogy megtalálod a párod, még egyáltalán nem vagy elkésve

28 / N

Nekem már évek óta nincs senkim és nem azért, mert ronda lennék, meg igénytelen, műveletlen tahó. Sőt, pont az ellenkezője. Annyi az egész, hogy nincs nagy társasági köröm, néhány éve még volt, de hamar szétszéledt mindenki tanulás, munka stb. miatt és ma már csak néhány emberrel tartom a kapcsolatot. Nem segít az sem, hogy kisvárosi vagyok, eleve nem voltam bulizós, sokkal jobban szeretem a kisebb társasági összejöveteleket (szalonnasütés, sörözés, főzés stb.), mint a nagyot. Magyarul introvertált személyiség vagyok, ennek ellenére ha valakivel meg van a közös hang, kegyetlenül jókat tudunk poénkodni, filózni és társai. Csak kevés az olyan ember, akivel tényleg jól el tudok lenni, sajnos ez van.

Mivel sosem görcsöltem rá a partnerkeresésre (ellenére, hogy voltak már barátnőim hálistennek), ezért nem érzek kényszert arra, hogy mindenáron legyen valakim. Tudod sok ember csak azért vág bele újra és újra egy-egy kapcsolatba, mert nem mernek magukkal lenni, szembenézni magukkal, mindig szükséges, hogy legyen mellettük valaki, mert másképp nem éreznék magukat teljes embernek. Na én nem ilyen vagyok, bár elismerem, nagyon tudnék örülni egy harmonikus párkapcsolatnak.

Szerintem hagyd a csudába ezt a görcsös randizást meg társkeresést, semmivel sem lesz jobb, sőt, ha negatív tapasztalatokat gyűjtesz, csak még lejjebb visz érzelmileg a dolog.

Iszonyú nehéz manapság hasonló lelkületű/mentalitású, humorú, megbízható, közelítő célokkal/tervekkel rendelkező nőt találni, aki hűséges, nem ment tönkre eddigi kapcsolataiban és elköteleződik melletted. Tű a szénakazalban esete.

Nem. Jaaa,én nem is vagyok magányos, csak egyedülálló.

42f.