A férfiak milyen szemmel néznek egy olyan nőre, aki aktívan és folyamatosan kezdeményez férfiaknál?

Ha a próbálkozás megismerést takar, és nem kipróbálást, az oké. Mert hát nyilván nem baj, ha az ember vágyik egy társra, és keresi, ki lehet az, megpróbálja megismerni a szóba jöhető embereket, hogy ki illik hozzá. Ez magában foglalja azért a három lépés távolságot is.

Ellenben ha ez a távolság nincs meg, hanem csak úgy beenged bárkit az életébe/kiad magából egy mély lelki darabot, akkor az már elég visszás, na meg ha sok emberrel próbálod ki, hogy milyen vele kapcsolatban lenni, meg lefeküdni. Ez arra utal, hogy nem becsüli meg azt, aki vele szemben áll, mert úgyis csak egy a sok közül, meg mindig jön másik. Amúgy ezt meglepően sokan csinálják sajnos.

"Aktívan ismerkedik, ha tetszik neki valaki, akkor nem jelezget, meg várja, hogy észrevegyék, hanem kezdeményez, illetve ha látja, hogy valakivel halott ügy, akkor továbblép és keres mást."

Helyes, ezek jó tulajdonságok így.

De azt nem értem, hogy ha megismer valakit, akkor minek keres tovább? Vagy ennyire nem jön neki soha össze?

Mert az ember azt gondolná, hogy 4-5 randiból azért csak akad egy kapcsolata, és akkor nem kell újra aktívan kezdeményeznie.

Én mindigis így viselkedtem. Ha valaki felkeltette az érdeklődésemet, akkor beszélgetéseket, találkozókat kezdeményeztem. Ha éreztem, hogy ez egyik, másik oldalról nem működőképes, (mert nyilván én is meggondolhattam magam, ahogy kezdtem megismerni a másikat,) akkor hagytam, és elkezdtem másfele figyelni, hátha akad más, aki szimpatikus.

Mostani páromnál is én kezdeményeztem, semmi hátulütője nem volt a dolognak. Nagyon jól megvagyunk, ő is tesz a kapcsolatunkért, ahogy én is.

Amíg a kezdeményezés nem egyenlő a rámászással, (amit sok pasinak sem ártana felfognia,) addig nincs gond.

Az én szememben - ha értelmesen és normálisan csinálja - ez az életképesség jele, hogy ha akar valamit, akkor képes tenni erte a sopánkodás helyett.

Az meg az egyk alapkövetelmény, amit elvárok egy nőtől.