Szingli 25+ éves férfiak, akik nőnél sikertelenek! Ti hogyan, miben találtátok meg a boldogságot, ami jobb, mint egy párkapcsolat, mint egy társ? Remélem van ilyen.

Egy férfinak szerintem alapból ne a párkapcsolata legyen élete fő célja és értelme, hanem kell, hogy legyen egy annál sokkal nagyobb szabású "küldetése" az életben. Nézd meg a világ legbefolyásosabb és legnagyobb hatású férfiait, legyenek azok tudósok, művészek, sportolók, hadvezérek, államférfiak stb., nem otthon ültek az asszony szoknyája mellett, hanem volt egy víziójuk, egy nagy céljuk, amelynek érdekében mentek és meghódították a világot, a nevük pedig örökre fennmaradt.

Ha nincs párkapcsolata egy férfinak, akkor ettől függetlenül ezen a célján tud dolgozni és ez tökéletesen elégedetté teszi. Nem férfias dolog szerintem egy kapcsolattól függővé tenni a boldogságot és elégedettséget.

"ami jobb, mint egy párkapcsolat"

Pl az h márciusban átveszem a diplomámat.

Tudom, tudom ciki vagyok.

Ez engem is rohadtul érdekelne (mármint, hogy hogyan tudnám átkattintani az agyam). Rengeteg sok időt és pénzt igénylő hobbim is van, ezek mellett még újítom a lakást, meg kocsit is bütykölöm néha. De ettől a nő dologtól (vagyis annak hiányától) nem tudok elvonatkoztatni. Úgy érzem minden amit csinálok inkább pótcselekvés, mint valódi hobby. Úgy érzem, hogy amíg az életemnek ez a része nem oldódik meg, addig más sem érdekel igazán. Ahhoz tudnám hasonlítani, minha folyamatosan menne a hasad, amíg f*snod kell nem tudsz igazán odafigyelni másra. A nagyobb baj, hogy a barátaim is kicsit idegesítenek. Mindegyik már házas meg kölkei vannak és mindig hívnak, hogy gyere el a kanmurira piálni, g*cijólesz. Ezt a piálás dolgot már kissrác korom óta nem értem.

Nem az, hogy nem szeretek inni. Szerintem az az értelme, hogy elmész egy buliba,

bek*rsz, azt' bátrabban táncolsz.

Szóval sajnos én nem tudok válaszolni a kérdésedre, de engem is érdekel a megfejtés. Nem vagy egyedül (29, majdnem 30F)

Szia 9-es! (itt 14 ismét)

Kösz a kedves hozzászólást!

Remélem megmaradsz ebben a hangulatodban, ill. találsz közben valakit aki nem ver át ismét ilyen ótvarul.

Van az a talán nem alaptalan elméletem, hogy azért

ez az állapot (mármint, hogy most de jól vagyok, azt csinálok amit akarok)

idővel fakul és átfordul és az idő előrehaladtával exponenciálisan romlik :(

(remélem ebben tévedek, meg persze mindenki máshogy működik)

Az volt, hogy azért volt egyszer egy komolyabb valami még az egyetemi éveim elején (lassan 10 éve!) ahol engem is átbasztak, aztán volt egyből utána egy nagyon erőtlen próbálkozás (ami szörnyű volt). Aztán egy ideig nem is próbálkoztam, elvoltam az életemmel, csináltam az egyetemet, ami maximálisan kielégített, ott eljártam bulikba, amikben úgy-ahogy el is voltam. Nem is próbálkoztam annyira, úgy voltam vele, hogy még rohadt fiatal vagyok lehet akármi.

Aztán kikerültem az életbe, ami most kicsit kezd szürke lenni. (valószínűleg a kérdező is így lehet ezzel). Kezdek kicsit bepánikolni, hogy csak ilyen 1-2 gyerekes alighasznált anyukák jutnak majd, akiknek jó leszek apapótléknak, mert becsületes a képem

Volt egy cimborám aki nagy csajozó gép volt anno. Neki volt egy közepesen csaffadt kis barátnője, akit nem titkoltan azért tartott, hogy jobban menjen a csajozás (mellette). Elmélete szerint olyankor az ember "szerelem hormont" termel amire buknak a nők. Ha nem is a szerelem hormon miatt (hanem nyilván a határozott fellépés miatt) de ez szerintem is igaz (Amíg anno rohadtrég volt ez a nő (kislány), addig tényleg voltak olyan szituációk, amiben éreztem hogy most lehetne mással is valami). A nők egyszerűen kiszagolják (mint a kutyák ha félsz), hogy az ember egy kiéhezett lúzer és ez egy ördögi kör :(

Semmi nem tud akkora örömöt okozni, hogy elfeledtesse velem.

Csak eszem, alszom, dolgozok, stb és várok a halálra.

27F

Élvezetes munka, karrier, tanulás, folyamatos fejlődés sportolás, felfedezés. Nincs aki visszafogjon, nincs aki hátráltasson, aki panaszkodna vagy hisztizne ha nem ő az első, nem rá szánod a legtöbb időd. A lehetőségek széles tárháza a társmentesség.

Ezzel, félreértés ne essék, nem ellenzem, mindennek megvannak a maga szépségei, ez a "magány" pozitív oldala. Megfelelő társ mellett is ki lehet teljesedni, de nehezebb, rossz mellett pedig lehetetlen.

"Csak eszem, alszom, dolgozok, stb és várok a halálra."

Vállalj önkéntes munkát, addig sem önmagaddal leszel elfoglalva a nap 24 órájában, csinálsz valami hasznos dolgot is az önsajnálat és a depresszió mellett és találkozhatsz nálad sokkal sanyarúbb sorsú emberekkel is.