Szerintetek mihez kezdjek?

Ugyan már. Te sem gondolhatod komolyan, hogy egy 25 éves és egy 15 éves között normális, hosszú távú kapcsolat alakulhat ki, ugye? Hiába "érett" a fiatalabb és hiába "gyerekesebb" az idősebb, akkora életmódbeli, mentalitásbeli különbség van köztük, hogy nem működhet. Te már sejtésem szerint dolgozol, ő még le sem érettségizett! Teljesen más élethelyzetben vagytok...

Anno 14-15 évesen jöttem össze az első, akkor 19 éves barátommal. Én baromira koraérettnek tartottam magam, nem cigiztem, nem ittam magam a sárga földig minden hétvégén, mint az osztálytársaim nagy része, voltak hosszú távú terveim, céljaim, amikért tettem is. Barátomat meg a sok szenvedés edzette meg, 19 éves korára tök kiforrott ember volt.

Működött a dolog közöttünk 3 évig. Igazából soha nem volt semmi probléma a kapcsolatunkkal, még most is abszolút pozitívan gondolok rá. De rá kellett jönnöm, hogy bármennyire érettnek tartottam magam, igazából nem voltam az, és 18 éves koromig még rengeteget változtam, míg ő már nem igazán. Teljesen más irányokba ment az életünk, egyre jobban távolodtunk.

10 év korkülönbség egyébként nem sok, ha mindkét fél felnőtt. Mondjuk egy 30 és egy 40 éves között...

De 15 és 25? Nemnem.

nagyon tapasztalanok vagytok, ő pedig még rendkívül felelőtlen is.

Nem azt mondom, hogy hagyd, de ebből nem lesz hosszú távon semmi! Tapasztalatszerzésnek jó mindkettőtöknek.