Más is érezte már úgy, hogy a munkája annyira elszívja az energiáját, hogy emiatt nincs ereje ismerkedni?

Igen, én is elég sokat dolgozok.

Ennek ellenére majdnem 4 évig éltem egy olyan kapcsolatban, ahol kettőnk helyett güriztem, mint az állat, a rendes munkám után pedig, amikor hazaértem, jött a az otthoni munka, az építkezés, mert az exem egy lusta sz-r volt, hébe-hóba voltak csak munkahelyei, és az otthoni teendőkben sem nagyon tette oda magát.

Nyilván semmi energiám és időm és pláne kedvem nem volt már ahhoz, hogy a csajommal is foglalkozzak.

A poén, hogy végül ezért ment tönkre a kapcsolatunk, mert folyton picsogott, hogy nem foglalkozok vele eleget :D

A szakítás után hónapokig csak feküdtem délutánonként és nem csináltam semmit, annyira kimerített a 4 év.

Mostanra sikerült kipihennem magam és feltöltődnöm, és nagyon örülök neki, hogy nem élősködik rajtam egy ilyen vámpír, és eszem ágában sincs azt a kevés szabadidőmet egy nőre vesztegetni :)

Úgysem lenne neki elég ez az idő, meg így azzal töltöm, amivel csak kedvem van, sportolok, zenélek, bulizgatok, laza csajozgatás, stb., és tök jól érzem magam így :)

Sajnos pont ezt tapasztalom.hahazajovok,mar nincs se kedvem,se energiam,se idom randizgatni.bar sajnos enyem fizikai munka,de mintha agyilag is kiszivna.raadasul utana meg jonnek az itthoni teendok.utalom az egeszet!!pont azokra a dolgokra nem marad eleg idom,energiam,amik kellemesek.ennek ellenere hiaba ketesek viszonylag normslisan,megsem erzem hogy jol elnek.

Orulnek amugy egy kapcsolatnak.de igy olyan lehetetlennek tunik.lehet hogy ilyen helyzetben laza kapcsolat kellene?

Az én energiámat nem a munka szívja el, hanem

- a negatív (jajj úgyse fog sikerülni, jajj nekem ez már nem kell) és

- lusta (jajj, 10 km-re laksz, inkább ne beszélgessünk tovább, mert nem fogok miattad buszozni) emberek az ismerkedés során.

Na ez aztán elszívja az ember energiáját!

Munka miatt nem, de a stabil munka hiánya miatt, a bizonytalanság miatt már igen. Ha azért kell küzdened, hogy bebiztosítsd a jövődet a munka frontján, és időről időre újra talpra kell állnod, na, az nagyon idegőrlő tud lenni.

Én mostanra ott tartok, hogy lemondtam a családalapításról, a gyerekről.