Miért van az, hogy az átlagos csajok túlnyomó többsége csak diplomás vagy leendő diplomás pasival hajlandó együtt élni ill. ismerkedni?

És mi a probléma? Pár év és te is diplomás mérnök leszel, mérnök fizetéssel, szóval fölszedheted ezeket a csajokat.

A melósoknak meg maradnak a nem elkényeztetett csajok. Azok között is akad jó pár formás testtel meg szép pofival, és lehet, hogy még a földön is járnak, meg dolgozni is tudnak, nem csak ágymelegítésre meg néha napi ürítésre jók.

" de pl. No.-ban - ahol bátyám dolgozik - rengeteg jól kereső melósnak (olajos, magasépítő, CNC-s) nagyon csinos barátnője van, akik között szép számmal vannak diplomások is."

Hahotahegyek. Egy német diplomás nő magyar melóssal.

Mesélj még Münchausen. Fizikai munkásként, miért akarsz diplomás hölgyet. Egy Tesco-s árúfeltöltő derogál? Erre még van vastag bőröd a diplomás hölgyeket szidni? Miért állna szóba egy tahó, tapló, műveletlen, rosszul kereső melóssal, ha kaphat inteligens tisztekörmű, művelt diplomást?

Véletlenül se jusson eszedbe egy logikus válasz a kérdésedre: az egyetemista lányok legkönnyebben az egyetemen ismerkednek. Ugyanis a csoporttársaikkal, évfolyamtársaikkal vannak nap mint nap, velük találkoznak a kari bulikban stb.

Egyébként orvosi diplomám van, páromnak technikusi papírja, de nem abban a körben dolgozik, főként fizikai munkát végez. Még egyetem előtt jöttünk össze és kitartottunk egymás mellett.

De ha belegondolok... ha egyetemre úgy megyek, hogy nincs párom, vagy valószínűséggel egyetemista sráccal akadok össze.

Idén kb. 110 ezer fiatalt vettek fel fősulira vagy egyetemre, miközben kb. 80 ezer gyerek született.

Vagyis nagyjából eljutunk arra a szintre, hogy már tényleg minden hü.lye bejut valamelyik főiskolára.

A nagy számok törvénye miatt, ha elkezd az ember lánya ismerkedni, tíz pasiból öt fősulis lesz, három diplomás, egy léhűtő munkanélküli, és egy szakmunkás.

De ha te úgy érzed, hogy Németországban minden könnyebb, mert a német diplomás nők megőrülnek a szakmunkás bevándorlókért, akkor csomagold össze a cuccaidat, és menjél.

Mint tudjuk, ebben a korosztályban sokkal több fiú van, mint lány ;) , úgyhogy marad még nekünk normális pasi bőven. :D

Ismered a mondást suba a subával, guba a gubával. Igazából nem is értem a csodalkozas tárgyát.

Mond mar meg nekem a melós srác miért akarna mindenáron diplomás nőt?? Miért ne volna jó a bolti eladó v takarítőnő, stb... És viszont.

Érthetetlen ez a diplomára való gerjedés.

Manapság már a legutolsó parasztnak is lehet diplomája.

"Manapság már a legutolsó parasztnak is lehet diplomája"

Akkor neked miért nincs? ;) És ha van, milyen? Ruhatár-büfé? Mondjuk ez sem mindegy. Én meg ettől a diplomás lenéző viselkedéstől vagyok már rosszul. Komolyan akit ez annyira zavar, azt inkább az zavarja hogy neki nincs, vagy nem olyan amivel elboldogul....

Kérdező, én az egyik utóbbi válaszolóhoz csatlakoznék. Nem a papír a lényeg hanem a hozzá tartozó tudás, intelligencia, érdeklődés. Nekem olyan diplomám van mint a páromnak, így mi nem csak hétköznapi dolgokról tudunk elbeszélgetni hanem szakmai jellegűről is. Nekem ez így teljesen tökéletes. Biztos van amúgy olyan srác, aki meg pont azért nem szeretne diplomás lányt, mert nem egyezne a "világuk" félne, hogy miről is beszélget el vele, milyen közös érdeklődésük lesz, hogy csinálnak közös programokat stb...Na meg az sem utolsó hogy mindenki a saját körében ismerkedik. Sok egyetemista a helyi bulikban, vagy a suliban jön össze valakivel.

Én évekig éltem együtt egy nem diplomás férfival, aki ugyan nem gyári melós volt az tény, de nagyon szerette a munkáját, nekem pedig tetszett, hogy ennyire elhivatott. Nem ez adta a közös hangot, de problémát sem okozott. Teljesen más miatt ért véget a kapcsolatunk.

A jelenlegi párom diplomás, méghozzá hasonló körökben mozog, mint én. Mondhatni egymás kiegészítő szakmái vagyunk és így baromira jó érzés, hogy nem csak a cégünk hasonló végzettségű mérnökével tudok diskurálni bizonyos problémákról, hanem a párommal is. Számomra ez megnyugtató és tök jó érzés egyrészt az, hogy hozzátud szólni a munkámhoz, másrészt az, hogy még építeni is tudjuk egymás látókörét és karrierjét azáltal, hogy így közelebbről is belelátunk a "másik oldal világába".

A fizetés egy dolog, mert egy CNC-s szakember, vagy egy jó villanyszerelő is keres annyit, mint amennyit én mérnökként, a párom is hegesztőként kezdte az életét és marha jól élt belőle. Az más kérdés, hogy nem volt elégedett az "olajos élettel", ezért inkább tanulni kezdett mellette, de legalább mindketten tudjuk, hogy ehhez bármikor visszanyúlhat, ha problémánk van.

Természetesen én nem fogom letagadni, hogy imponál, hogy jól keres. Úgy, hogy egy éve vagyok a szakmában, azt gondolom én sem panaszkodhatok. Hozzászoktam, hogy magamnak megtudok adni bizonyos dolgokat, elmehetek moziba, vagy vacsorázni egy étterembe még hó végén is, ha úgy van. Nem szeretnék ezen igényeimből a párom miatt lejjebb adni, tehát elvárásom nem végzettség, inkább fizetés terén van, legyen ez bármilyen képmutató is! Ebből a szempontból az elvárás pedig annyi, hogy legalább annyit keressen a másik fél, mint én és ne folyjon ki a pénz a kezei közül, hogy lehessenek közös céljaink, csinálhassunk olyan közös programokat, amik pénzbe kerülnek. Mindazok mellett, hogy természetesen az én részemet kifizetem én magamnak.