Ti néha beleszoktatok gondolni, milyen sz*r érzés, hogy soha nem lesz egy átlagosan dekoratív barátnőtök sem, aki őszintén szeretni fog?

Teszek ellene és közben leépítem magamban a késztetést, hogy egy másik ember validációjától (ez esetben egy szép nőétől) tegyem függővé az önbecsülésemet.

Az élet nem igazságos, ezt már gyerekként tudtam és mostanában, huszonévesen fogadom el ténylegesen. Amúgy lehet, mégis igazságos hosszútávon: ha többet szopok egy barátnőért, mint az, akinek csak úgy az ölébe hullik a lehetőség, akkor ezáltal többet is fejlődik a személyiségem és a jellemem az átélt nehézségek hatására és jobb ember leszek. Illetve jobban meg is becsülöm majd a munkám "gyümölcsét". Aki mindent megkap az életben, az elkényelmesedik és nem edződik meg - giccses példa, de a gyémánt is a nyomástól lesz kemény és értékes, ellentétben egy puha homokkővel.

1-es.

Szerinted mindenki alapból így született,hogy ezeket gondolja? Nem. Ez valamiből kialakult már,tehát ez már csak a következmény. Nem az ok...

Én már beletörődtem,megszoktam,és már le is mondtam az egészről.

Mi akadályoz meg? Nem születtem jó genetikával,helyesnek.Ennyi pont elég arra,hogy a nők rám se néznek,elkerülnek jobb esetben, rosszabb esetben kinevetnek,megaláznak...

25/F

Én azért még reménykedem, meg egy ilyen barátnőm már volt, akivel úgy éreztem, hogy a lelki társam, és borzasztóan szerettük egymást, a dekoratív részét nézve pedig ugyan az arca nem volt egy nagy szám, de az alakja nagyon jó volt. Szóval miért ne lehetne mégegyszer egy ilyen barátnőm. Igazából olyat nehezebb találni, aki személyiségileg is illene hozzám, és hogy őszintén szeressen, és oda legyen értem, mert vonzódni csak olyanhoz tudnék, aki be is jön nekem, mert nekem nem tetsző külsőhöz nem tudnék vonzódni. Vagyis nálam külsőleg nem tudom lejjebb adni az igényeimet.

Mondjuk az engem is le tud hangolni, hogy másoknak tök egyszerűen összejön minden, én nekem meg akkor sem, ha tenni próbálok érte (bár lehet pont ez is a baj)

Meg ezen kívül, amíg nem jön egy ilyen lány, addig azt próbálom elérni, hogy szingliként is érezzem magam annyira jól, vagy ne függjek attól, hogy legyen egy kapcsolatom. Mondjuk ezt nem könnyű elérni >.<

A gond nálad az, hogy nem tudod, hányas a kabát.

1: A belinkelt lányok modellkednek, vagyis a szépségükből élnek. Te meg ideba.szod, hogy átlagosan dekoratív. Az, persze, főleg ha egy szappanoperában élsz, ahol mindenkit tökéletesre plasztikáznak és sminkelnek.

2. Önmagában sza.rt sem jelent, hogy te 170 cm vagy, és 52 kg. A magasságod teljesen átlagos, és még egy férfit sem akadályozott meg abban, hogy becsajozzon. A súlyod pedig úgy alakítod, ahogy neked tetszik, lehetsz még 35 kiló és 420 is, ízlés szerint.

Te pedig azért nem találsz még átlagos nőt sem, nem hogy "dekoratívat", mert a személyiséged mérgező. Egyszerűen le tudnám hányni a monitort, mikor olvasom az ilyen siránkozásokat felnőtt férfiaktól. Komolyan, mint a dedóban. "Óvóóónééénniiiíííí, a Józsika nem adja oda a szőke hajasbabát, pedig motttmán én akarok vele jácccaniii!"

Ilyen lelkülettel lehetnél te 190 cm magas, 90 kg tömör izom, akkor is egyedül és toszatlanul halnál meg, ha rajtam múlik.

De hát mit tudhatok én erről, ki kell a nőknek, végül is csak nő vagyok...