Azok, akik erősen azt állitják, hogy vannak normális nők, és szidják, lenézik azokat, akiknek társkeresési gondjaik vannak nőkkel-akik fel tesznek ide kérdést. Azok mondjanak már olyat, hogy akkor szerintük hol vannak a normális nők? .

Mint írták, mindenkinek más a normális. Nekem például az a normális, ha van valakinek egy kis self-respectje és nem fog leállni olyan emberrel, aki amúgy egy hulladéknak tartja, és ez mindenéből süt.

Azt se mondanám, hogy normális az értékrended, alapból nem okés szerintem úgy tekinteni a párkeresésre, mint egy csatatérre. Itt vagyunk ezen az oldalon mi, mindenki más a túloldalon ellenség, akit meg kell győzni, be kell törni, fel kell világosítani, meg kell fektetni vagy akármit is akartok még bizonygatni mindenki másnak. Hallod ez nem ilyen, komolyan nem érzed?

Az értékrendszeredben benne van, hogy tárgynak tekinted a nőket, még ha te ezt magadnak se akarod belátni. Olyanok, mint egy GI Joe, mi az, hogy nem kapod meg, ha más igen?

Egyébként ne ezzel az oldallal próbáljunk már tényeket bizonyítani és nyomatékosítani. Ha ilyen lenne a pasik többsége kiszaladnék a világból is. Szimplán van itt talán 30 ember, aki unásig ugyanazokat a kérdéseket írják ki és folyton egymást hergelik a nők ellen és nyalogatják egymás sebeit. És ha valaki ezellen fellép, az a másik oldalon áll, sőt provokál.

Egyébként 18-as válaszoló, szerintem ha van valakinek képessége arra hogy beleképzelje magát más helyzetébe, van kis empátiája és néha néz híradót, az fel tudja fogni, hogy mennyire para igazából ha az erdő közepén odamegy egy vadidegen egy magányos nőhöz és elkezd nyomulni… És ez nem ellened szól, de ha minden napra jut egy ilyen riport a híradóba, hogy így gyilkolták meg vagy erőszakolták meg, akkor szerintem nem kell felhánytorgatni, ha valaki próbálja védeni magát ösztönösen.

Szerintem a szerencse hozza össze az embereket. Én a párommal egy utazáson találkoztam. Utána még hónapokig ismerkedtünk míg arra jutottam hogy meg kell próbálni. Ha egy héttel később megyek soha nem futunk össze. Ha nem olyan türelmes az elején soha nem ismerem meg eléggé és most nem lennénk együtt. Ő 2 évig volt előttem egyedül saját döntésből.

Ezt egyrészt azért írtam le hogy érezzük mennyire fontos a szerencse. Másrészt mikor elkezdtünk ismerkedni nem volt görcsös és éreztem hogy nem én vagyok aznap a negyedik akit leszólít miközben még napi 50 üzenetet szét küld a társkeresőn hanem tényleg én kellek neki. Egyedül volt korábban és egyedül lett volna továbbra is ha én nem vagyok vevő rá. De ugyanakkor nem volt érdektelen irányomba.

Nagyon sok sőt szinte minden az első benyomáson múlik. Vannak a társkeresésben sikertelen barátaim. Van köztük aki félénk sőt gyáva és semmit nem tesz az ügy érdekében van aki tenne csak mindig rossz lányt fog ki és van aki az itteniekre hajaz. Minden nő ku.rva és amúgy is utálni való szemét stb. Benne soha nem értettem azt a kettősséget hogy miközben utálja a nőket velem jóban van. Mindd más más okból van egyedül de míg az első kettőnél látom a lehetőséget arra hogy talál magának megfelelőt addig a harmadik srácot mint nő én is messzire elkerülném mint barát nem zavar a felfogása.

Hogy hol leledzenek a normális nők? Mindenhol van belőlük ahogy a többiek is írták nem ismételném el. Az viszont borítékolható hogy amíg valaki előítéletekkel viseltet irányukba addig nem fog barátnőt találni. Ha a menhelyről kihozhatsz egy szelíd kedves törődő jól szocializált a társaival összeengedhető kutyust vagy kihozhatsz egy agresszív antiszociális rosszul szocializálódott kutyát aki a szeretet hatására vagy javul vagy nem akkor melyiket választod? Tudom egy utolsó szemétláda vagyok de akkor is ez a hasonlat ugrott be.

Persze ezek a pasik sem így kezdték de semmit nem tesznek azért hogy változzanak. Sőt a szemléletüket minden külső próbálkozás ellenére magabiztosan hangoztatják. Kérdezem én mint olyan nő aki próbált már kedves lenni ilyen emberrel sőt éveket ölt egy ilyen pasi segítésébe mindenféle lelki szarokon át hogy mikor az ezredik nőgyülölő ba.rommal vitatkozik össze ezen a csodálatos felületen vagy az a pasi küldi el a drága anyukájába nem egyszer nem kétszer aki előtte egy héttel még a válán sírt hogy és miért legyen empatikus? Miért adjon esélyt miért öljön energiát valamibe ami sose térül meg ami csak nehezíti az életét?

Igen lehet toleránsabbnak kéne lenni csak értelmét nem látom.

Az ilyen ember vagy segít magán vagy megkeresi a többi hasonszőrűt és együtt gyűlölködik. Mind tudjuk az itteniek melyik utat választják újra és újra.

De hogy vissza térjek aa eredeti kérdéshez szerintem az egyetlen módja a párkeresésnek ha sokat vagy emberek között és barátkozol ismerkedsz és minél több embert ismersz meg annál nagyobb eséllyel futsz bele valakibe aki pont olyat keres mint te.

Ne a gyakori kérdésekről akard megismerni az életet, kérdező. Ha már annyira olvasás útján szeretnél megbölcsülni, akkor ajánlom neked a szépirodalmat. Az olyan nagy emberektől, mint Gárdonyi vagy Mikszáth kell megtanulni a férfi-nő dinamikát, mert a saját szinteden állóktól nem tanulhatsz semmi újat, csak még lejjebb rántanak.

Ha meg mégis ragaszkodsz a fórumokhoz, akkor meg ajánlom neked a gyereknevelés, terhesség, abortusz témakör olvasgatását. Fogsz ott is találni sorstragédiákat, csak a másik oldalról.

Ha a kettő közül valamelyiket megtetted, akkor látni fogod, hogy az összes igazságtalanság igazságosan van elosztva, többé nem bináris rendszerben fogod látni a világot (férfiak vs. nők), együtt érző leszel, kedves, és nagyobb tudásod lesz az életről, mint azoknak, akik csak a saját nyomorukkal foglalkoznak 0-24.

Egy közhellyel búcsúznék: segíts magadon, és Isten is megsegít. Előbb saját magaddal kell rendbe jönnöd, és "adni kell az univerzumnak", hogy vissza is kapj valamit. Remélem tudtam segíteni.