Azok, akik erősen azt állitják, hogy vannak normális nők, és szidják, lenézik azokat, akiknek társkeresési gondjaik vannak nőkkel-akik fel tesznek ide kérdést. Azok mondjanak már olyat, hogy akkor szerintük hol vannak a normális nők? .

Fordítva ülsz a lovon.

A társkeresés, meg úgy általában az ismerkedés két emberen múlik.

Pl. ha a barátnőkkel elmegyünk valahová, akkor van, hogy odalép egy srác, és sikeresen beszédbe tud elegyedni a kiszemelttel. És van, hogy odalép, és megszólítja egyikünket, de azt nem fogja zsebre tenni, amit kap.

Tegyük fel, hogy mindkét srác ugyanazt a lányt nézte ki magának. Akkor most ez a lány normális, vagy ribi?

Szerinted természetesen ribi, mert a kigyúrt, helyes, pénzes, stb. alfahímet választja, a másikat meg azért nem, mert felszínes.

Most akkor tegyük fel, hogy mindkét pasi ugyan az típus külsőre, mégis az egyiket elhajtja, a másikat pedig nem.

Tök egyszerű az oka, amit a nők is értenek, a normális srácok is értenek, mindenki más is, épp csak ti nem!

Baromira nem mindegy, hogy úgy mész oda, hogy "ez is csak egy ri.banc, de azért megba.sznám", vagy úgy, hogy tényleg meg akarod ismerni a lányt.

Hogy próbáljam a te szinteden elmagyarázni... Ha odalép egy srác minden normális, kedves, aranyos lányhoz azzal a dumával, hogy "Teccő gecczi, kő kóla?" akkor nem lesz sikere. Sőt, úgy el fogja a kedves aranyos lány hajtani, mint a sicc.

Nos, van az, amikor nem kell ezt kimondani, egyszerűen süt a viselkedésből, a beszédből, és a tekintetből pontosan ugyanez a suttyó hozzáállás. És akkor nincs az a normális csaj, aki szélesen mosolyogva közli, hogy "meg hát, és diétás kólát kérek".

Például, ha van érdeklődési köröd, hobbid, akkor ott találhatsz hozzád hasonló mentalitású nőket.

Mellesleg: szerinted ha a nők panaszkodnak, az provokáció, ha férfi, akkor az tény. Kicsit gondolkozz el azon, amit írtál, mert nagyon nincs rendben valami a fejedben.

Én nem nézem le azokat, akiknek társkeresési gondjaik vannak, nekem is vannak.

Én azokat nézem le, akik ahelyett, hogy kicsit magukba néznének, általánosítva az egész női nemet okolják ezért. Az egész női nem hogy tudna már ártani nekik? Hiszen nem beszéltek minden nővel, és nem is fognak soha. Az persze fel sem merül bennük, hogy a nőgyűlölet sugárzik róluk, és az általuk vágyott "normális nők" sosem jönnének össze olyan férfival, aki utálja a nőket. Te szeretnél olyan párkapcsolatban lenni, ahol téged utálnak? Ugye nem?

Elég sok férfi ismerősöm van, akiknek már hosszú ideje nincs barátnője, de van mögöttük már pár visszautasítás.

Érdekes, egyik sem hisztizik vagy szidja a nőket, normálisan fogadják.

Mit vársz a kérdéstől?

Hogy majd valaki leírja, hogy xy városban, z utcában, az zs házban ekkor és ekkor futhatsz össze normális nőkkel? Mert ilyen nincs. Ahogy írták előttem, a normális is teljesen szubjektív.

Azok a srácok, akik hisztiznek, gyűlölködnek és hasonlók, a büdös életben nem fognak maguknak normális párt találni.

Legalábbis amíg gyökeresen meg nem változnak, addig biztosan nem.

Hogy miért? Mert az ilyen primitív, negatív és általánosító/gyűlölködő viselkedés érződik az emberen.

A kettős mércéről már ne is beszéljünk.

Ha egy férfi szexel hetente 10 nővel, az mekkora király, ha egy nő csinálja fordítva, az szégyen.

Ha egy férfi nem akar kapcsolatot egy nővel, mert annak nem elég nagy a melle, akkor az teljesen érthető, ha egy nő nem akar párkapcsolatot olyannal, akihez szimplán nem vonzódik, az egy felszínes k**rva.

És a lista b@romi hosszú ám.

Normális párt nehéz találni, lényegtelen a nem.

Mondhatják, hogy a nőknek könnyebb, mert kezdeményeznek náluk, de azok 95%-a csak szexet akar.

Persze arról nem nagyon beszéltek, hogy mennyi férfi van, aki lekezelő a nővel szemben, anyuci pici fia, képtelen egyedül megmaradni és hasonlók.

Nem, csak a pénzéhes k@rvák vannak, meg a szegény, normális srácok, akiket kikosarazzák a csúnya, gonosz nők.

Minden szerencse kérdése valójában,ezt nem értik meg az emberek sem. Hiába tesz egy ember érte,hiába mozgatja meg az egész világot érte,ha nem találkozik olyan nővel/férfival,akivel jól kijönnének egymással. Akkor ha a feje tetejére áll,viszont a szerencse/sors nem úgy akarja,akkor esély 0 minden esetben.

Gondolj bele,ha nekem is pl. csak egy olyan normálisabb csajt a szerencse elém sodort volna,mint ismerősömnek akkor már rég nem lennék én sem ilyen,annak a nőnek is jó lenne, és még többen lehetnének boldogok.

De a szerencse,az vagy van vagy nincs.

Hozzáteszem,a két barátnője,aki volt neki, mindkettőt teljesen véletlenül az utcán ismerte meg úgy,hogy a csaj leejtett papírokat,ő meg segített összeszedni neki,a másik esetben meg ugyanez csak zsepivel volt.

Nos ha velem is így lenne,akkor most nem írnám ide ezeket,nem lennék ennyire elkeseredett,"nőgyűlölő", ahogy ti fogalmaznátok.

De megértettem és elfogadtam,hogy nem születtem jó genetikával,helyesnek,és így 0 esélyem van bármilyen csajnál is,ennyi.

Ezt be kell látni,és a szerencse sem segített soha ebben nekem.

Az életben is a szerencse kell, és ott néha a karrieremben segített,de nagyrészt mindenért vért verejtékezve dolgoztam,tanultam, és felküzdöttem magam...

Másoknak meg ugye még egy saját cég is az ölükbe pottyan.

Nos ugyanígy voltam a nőkkel kapcsolatban is,olyan 16-17 éves koromtól nézve,ez kb. 8 év. Ennyit öltem bele,és mit kaptam cserébe? kinevetést,megalázást,visszautasítást. Pedig változtattam minden létező dolgon,amin tudtam,és persze a pénztárcám is engedte.

Az utolsó "rúgást" valamelyik nap kaptam,amikor tök aranyos 2-3 csaj,akikkel jóban vagyok, nekem mesélték hogy a 100 srác közül akik ott voltak egy eseményen,az az 1-2 xy srác milyen helyes,és még odamentek hozzá puncsolni is. Ahol persze az összes többi csaj is ott legyeskedett,kb. az összes.

Tanulság: Szüless helyesnek,vagy halj meg kb. egyedül.

Úgyhogy,köszönöm,de ennyi elég volt.

Volt itt pár napja egy kérdés, valami olyasmi volt, hogy "Miért ennyire anyagiasak, felszínesek a nők?". A kérdező már az első két válaszra elég érdekes stílusban válaszolt, aztán odaköpött valami olyasmit, hogy "Hogy a vér lepje el a szátokat, feminácik", meg ilyeneket. :D Itt azért kibukik az igazság. Nem azt mondom, hogy minden, párkeresésben sikertelen férfi ilyen, mert nem. Nekem is van egy jó barátom, túl félénk, visszahúzódó, nem tud nőt szerezni, mert sok nő az esélyt sem adja meg neki és ez szomorú. Sajnos nagyon fontos az első benyomás, arról nem is beszélve, hogy rengetegen vergődnek szar párkapcsolatban, csak hogy legyen mellettük valaki, így csomó potenciális jelölt kiesik, aki lehet, hogy mással élete szerelmét élhetné át. Az lenne a normális hozzáállás, amit egy előző válaszoló is leírt, hogy olyat keresek, akivel igazán, tényleg jól kijövök. Én a jelenlegi párom előtt másfél évig voltam egyedül, amikor őt megismertem, akkor is 3 hónap kellett, míg megismertem annyira, hogy tudjam, hogy őt akarom. Ő előttem 4 évig volt egyedül, csak egyéjszakásai voltak, mert nem jött össze akárkivel.

Az a baj, hogy a régóta sikertelen srácoknál felmerül a csajban az (ami nem a ti hibátok, hiszen persze, hogy vágytok egy társra), hogy nem is ő kell a srácnak, hanem tök mindegy ki, valaki. Sajnos ez a kétségbeesett hozzáállás (ami lehet, hogy csak zsigeri szinten van meg a srácban, de lejön a csajnak) taszítja a nőket, hiszen mindenki arra vágyik, hogy Ő legyen az, aki tényleg nagyonnagyon kell a másiknak, nem csak valaki. Nekem is volt olyan srác, akivel egyszer randiztam és már halálosan szerelmes volt, közös nyaralást tervezett, holott szinte nem is ismert.

Tudom, hogy az az általános meggyőződés, hogy az jön be a nőknek, ha a férfi egy igazi kan, alfahím. Itt nem azon van a hangsúly, hogy halomra kefél más nőket, hanem az érzés, hogy ha mellettem képes erőlködés nélkül lemondani erről, akkor igen, tényleg nagyon szeret ENGEM. Az a baj, hogy a nőt akarok hozzáállás nem egyenlő az "Őt akarom" hozzáállással.