Az itteni férfiak többsége miért csinál ekkora problémát a pártalálásból?

Ez a nőknek probléma és nem a srácoknak, hisz ismerkedéskor az első 10 kérdés egyike, hogy "mikor ért véget a legutóbbi kapcsolatod"

Aztán ha netán azt merészeli válaszolni, hogy nem volt még kapcsolata, vagy 5-6 évvel ezelőtt, akkor 99%, hogy nem lesz 2. randi a lány részéről!

"Szinte csak férfiakat látok itt panaszkodni erről, elvétve egy-egy nőt, de miért van ez?"

Talán azért, mert a nők összehasonlíthatatlanul könnyebb helyzetben vannak, a férfiakhoz képest.

Én meló miatt mindent hátrahagytam elköltöztem. Volt egy hosszabb kapcsolatom aminek villámcsapás gyorsasággal vége lett. Azóta kicsit befordultam és itt nincsenek barátok, haverok nem járok el egyedül sehová.

Nincs önbizalmam aztán ha aránylag jó kedvem is van kívülről akkor is úgy nézek ki mint egy negatív anyagyilkos holott lehet, hogy épp jó kedvem van.

Meló és az otthon között ingázok. Már nem vagyok gyerek(25) sport közben nincs lehetőség. Reálisan látom a jövőt ki tudom számolni mi hogy fog alakulni, és szomorú a helyzet.

Miért olyan nagy baj?

Társadalmi nyomás,plusz szülői nyomás,plusz régóta szeretnék valakit magam mellé...

Röviden ennyi.

Férfiként SOKKAL nehezebb párt találni, mint nőként, Kérdező. Az egész halmazt itt még nem is látod, csak egy kis részletét. De nézz körül társkeresőn is, a férfi-nő arányokat, meg fogsz lepődni.

A prolémát nem mi csináltuk, a probléma létezik, és nem tudunk mit kezdeni vele. Nem lehet mindenki Jason Statham és csiliomos.

Én is próbálok arra törekedni, hogy el tudjam foglalni magamat mással, sokszor sikerült is, de azért akár a szexuális ösztöneit, akár a vágyódást a szerelemre, egy társa, ezt ne, lehet csak úgy elfojtani teljesen, mindig ott lesz a kattogás.

Meg az egész helyzet azért mégis olyan elkeserítő, hogy mennyire nincs egyszerű dolgunk férfiaknak (kivéve annak a bizonyos 10-20% nak), és hogy a nők társkeresési problémái mennyire viccnek számítanak a férfiakéhoz képest.

"Szinte csak férfiakat látok panaszkodni" Hát itt a lényeg, mert szinte csak a férfiakat érinti ez a dolog.

Míg női panasz max csak ritkán van, és akkor is csak olyanról, hogy reménytelenül szerelmes 1 valakibe, (aki a felső 10-20%ba tartozik férfi, nem is pont külsőre, hanem szociális képességeklet nézve), vagy pedig egy ilyen srác csalja össze vissza, de persze ő reménytelenül szerelmes ilyenbe...

Addig a férfi panaszokból rengeteg van, és annyi, hogy egyáltalán nincs lehetőség, egyszerűen nincs, 100 próbálkozás után sincs...

Érdekes kérdés. Nem mindegy, hogy valakinek miért nincsen párja. Van olyan, hogy az ember valamennyire kelendő az ellenkező nem körében, de neki nem felel meg valamiért senki sem. Ez a jobbik eset, lelkileg ez annyira nem megterhelő. A rosszabbik, amikor valaki akár születése óta sosem kellett senkinek, és nem is tud ez ellen mit tenni. Ez már lelkileg ezerszer nehezebb, főként férfiakra jellemző dolog, ami jobban kiváltja ezt a (néha jogos, bár haszontalan) panaszkodós mentalitást. A másik, hogy ez a teher annyira elhatalmasodik, hogy az illető már mással nem is tud foglalkozni.

F