Az olyan nők akiknek 30 év alatt már gyerekük van, de szétmentek hamar a "nagy Ő"-jükkel, azok miért csodálkoznak, hogy csak szexre kellenek a férfiaknak?

Mond már meg nekem, hogy hogyan lehet meggyőződni arról h ki marad veled életed végéig, és mi az a pont amikor érdemes a gyerekvállalást firtatni?! Szerencsére vannak még férfiak akik képesek arra h más gyerekét elfogadják, és rengeteg egyedülálló anyuka újra párra talál!

A kérdésedre újabb kérdés: Szerinted az akinek már gyereke van, nem érdemli meg a boldog párkapcsolatot? Fiatal anyuka ne is álmodjon arról, hogy ő kellhet bárkinek is komoly szándékkal?

(Egy 2 gyermekes fiatal anya)

Hasonló gondolatok miatt nem lesz soha gyerekem: nincs megbízható férfi. Arról is kiderül, hogy hűtlen, akiről sose hittem volna (pl. családtag).

És azt is látom, milyen mélyen megalázza a társadalom azt az anyát, aki innentől egyedül neveli a gyereket.

Mivel nekem nincs szándékomban így leélni az életem, mindent el is követek, hogy ne essek teherbe.

Természetesen most pont ezért vagyok hulladék egyesek szemében.

Amíg a "férfiak" többsége olyan, mint a kérdező, addig szüljön ezeknek a franc!

Szerintem tud találni új élettársat, ha jól keres, és nem válogatós nagyon. Szerintem semmi akadálya. Látok a környezetemben erre sok példát. Akár egy gyerektelen pasi is hajlandó erre. Én ismerek ilyen férfiakat.

(mondom ezt én, aki világ életében nem akart se férjhez menni, és 35 után jött rá, hogy nem anyának való típus, ergo gyerekem sincs - szóval nem tapasztalatból beszélek, csak abból ,amit látok magam körül)

Nem tudom. Gondolom nem érzik át, hogy milyen lehet azért gürcölni fél életen keresztül, hogy egy másik ember gyereke fel legyen nevelve, ráadásul egy olyané, aki egy ... ember, mert elhagyta a családot.

A nőnek az a kötelessége, hogy a lehető legjobban válasszon partnert, ne ugorjon bele minden butaságba, és ne vakuljon el egy szép férfit meglátva. Az a baj, hogyha ezt nem látja be, akkor pont a gyerek fog szenvedni, aki semmiről sem tehet.

Amikor meglátok egy ilyen anyukát, csak a gyereket sajnálom, de nagyon.

Nos Kérdező, erre szokták mondani, hogy fordult a kocka.

Ezek a nők jellemzően olyanok, hogy a tizen-huszonéveik során a nagyszájú helyimenőcsávókat vették csak emberszámba, a normális rendes pasasokat levegőnek nézték, ellenben minden pénzes vagány macskajancsi alá odafeküdtek. És hát nyilván ennek meg is lesz az eredménye, előbb-utóbb be is csúszik a gyerek, akár véletlen, akár szándékosan.

A helyimenőcsávó pasi persze nem akar gyereket, ki is hajítja a nőt, lecseréli egy fiatalabbra/legalábbis olyanra akinek nincs gyereke, a kihajított nő meg ott áll nulla pénzzel, és egy zabigyerekkel a nyakában, szorult helyzet, szóval ilyenkor már nagy kegyesen "beééri" egy átlagos normális rendes férfival is - aztán visszanyal a fagyi, mert ilyenkor már ő nem kell nekik.Én se akarnám más zabigyerekét nevelni.

Ha magadra ismertél, nyugodtan pontozz le :D úgyis derogál beismerni hogy igazam van :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Szerintem aki családot akar vállalni, az vállalja azt is, hogy ott szenvedni kell. Főleg a nőnek. Emancipáció ide, vagy oda, itt M.országon szinte ugyanott tartunk mint 50 éve, csak még dolgozni is járunk.

Én mindezt átgondolva, osztottam-szoroztam, de nem vállaltam. (pedig 24 évesen nagyon erős volt a kísértés, csak ivott a pasim, hiába szerettük egymást, áhh.. hülyeség lett volna)

Mivel mi szüljük a gyereket, szerintem a mi felelősségünk a felnevelése, és senkitől nem lehet/szabad semmit elvárni. Én így gondolkodom.

Teljesen nyilvánvalóak a trendek globálisan: már a kínaiak se szülnek (annyit), sőt egyre több az egyedülálló a világon, akiket a média mindig szenvedőként ábrázol, ezzel manipulál arra, hogy legyen párkapcsolatod szinte mindenáron.

Az én saját személyes tapasztalatom épp ellenkező: jobban érzem magam egyedülállóként (szülők tágas házában lakva) mint tartós kapcsolatban. Szóval rólam lepereg, csak azokat sajnálom, akik kényszeresen ragaszkodnak a kapcsolatokhoz, és nem értik ,hogy az mekkora áldozat,lemondás, stb, és 4-5-7 év után akár kész börtön is lehet. Ha visszamennénk az időben, én vszleg hippi lennék Woodstockon (csak az a zene nem jön be).

Még valami: ha a médiának igaza, van és annyira eszményi a párkapcsolatban élés, akkor mégis miért megy tönkre ennyi kapcsolat? És miért él egyre több ember (önszántából) egyedül v. szüleivel? Ha nekik a párkapcsolat lenne jobb, akkor abban lennének.

Szerintem senki nem hülye. Mindenki tudja mi jó neki.

Megint más kérdés, hogy a család/társadalom/iskola mire manipulálta/manipulálja?