Mit tegyek, ha a saját érzelmeim gátolnak a boldogságban?

26 éves, dolgozo no vagyok, az egyetem utan megvaltoztam, kinyiltam, kiviragoztam, azota mindezidaig kiegyensulyozott, boldog, elegedett voltam mindennel, az egyetlen ami hianyzott/hianyzik egy boldog parkapcsolat. Magamat kisse naiv, oszinte, lelkiismeretes, kedves emberkent jellemeznem, sosem akarnek szantszandekkal rosszat senkinek.

A problemam: mar masodszor fordul elo, hogy talalkozok egy vegtelenul szimpatikus, kedves, figyelmes, huseges, intelligens ferfival,akivel egy huron pendulunk, akivel ertelmes beszelgeteseket lehet folytatni, es mindent meg lehet beszelni, es aki raadasul vonzodik hozzam. A randikon felszabadult vagyok, csak ugycrepul az ido, egyszoval minden idilli...lehetne, de ekkor itt vannak az erzelmeim. Az elso ferfiba nem tudtam beleszeretni, pedig tobb honap idot hagytam magunknak, egyszeruen nem tudtam viszonozni az erzeseit, hiaba volt szamomra tokeletes. Ket ev utan ujra jott egy ferfi, aki nagyszeru, komoly hibat nem tudok felhozni ellene, a felsoroltakon kivul kivaloan foz, egyedul vezeti a haztartast, csaladcentrikus, mar-mar beleszerettem, erre huss, mint akit kettevagtak, egy honap egyuttjaras utan elmult a kezdeti lelkesedes. Nagyon kedvelem, vonzalom is van, de megis, az amugy jol sikerult randik utan banatos vagyok, gondolkodom, van e ertelme a kapcsolatunknak, pedig a normalis az lenne, hogy ket meterrel a fold folott jarok oromomben, hogy egy klassz ferfit talaltam.

Az igazsag az, hogy most fel evig hormontartalmu gyogyszert kell szednem, ami tonkrevagja a libidot es muvileg valtozokort idez elo, de nem tudom, szabad e csak a gyogyszerre fognom az erzelmeim valtozasat.

Tisztesseges akarok lenni, nem huzni a parom idejet, nem tudom meddig varjak, hatha fellobban a szerelem.