Mit tegyek kilátástalan az életem? Albérletben lakok. Barátaim nincsennek. Interneten szoktam ismerkedni de nem jön össze semmi. Élöben még ennyire se megy. Közel vok a 30-hoz.

Mond el nekem is ha rájössz, hogy mi a megoldás.

#8: arra, hogy totál ugyanúgy vagyok, mint a kérdező, de én már elmúltam 50. Mire ő ennyi idős lesz, addigra már jogosan érezheti kilátástalannak az életét (mondjuk én nem érzem szerencsére).

Értem .

bennetek van a hiba emberek. Amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten - tartja a mondás! Én többször váltottam már országot, és általában soha nem ismertem senkit. Itt másfél éve vagyok, már van egy csomó cimborám, megismertem már több csajt is, talán végre komolyabb is kialakulhat. És én lusta vagyok, alig mentem valamerre. Komolyan! Találjatok valami épkézláb elfoglaltságot, ami társas foglalkozás. Ha van egy rothadás autótok, már biztos van egy márkaklub, ahol már lehet haverokat találni, akikkel egyszer-egyszer összefutva lehet új közegben ismerkedni. de manapság már annyi klub van, hogy fel se lehet fogni. tessék, be lehet lépni, és lehet a programokon részt venni! ez is egy módja az ismerkedésnek.

14-es. De okos vagy! Mondd,nem te találtad fel a Rubik kockát?

tegnap 22:35 Pedig ő az egyetlen, aki értelmeset szólt hozzá. Többi önsajnáló szerencsétlenség.

Szerintem nem azzal van a gondunk(sajnos én is egyedül érzem magam), hogy nem szólna hozzánk senki, hanem nem tartunk igényt a körülöttünk lévők társaságára. Vagy 5 éve nem éreztem olyat, hogy hú, de szimpatikus ember, jó lenne beszélgetni vele és megismerni a gondolatait. Pedig én még csak 25 éves vagyok.

Rubik Ernő vagyok. :P Ti itt pont tökéletes iskolapéldák vagytok - sajnáltatjátok magatokat, hogy nincs társaságotok, de valójában nem is keresitek a lehetőséget. Sokan, nagyon sokan lenézik az önsajnáló kövéreket, hogy miért rinyálnak, miért nem fogynak le? Na ezen az analógián ti még nagyobb szerencsétlenek vagytok, hiszen nektek azért jóval könnyebb lenne változtatni, mégsem tesztek semmit, csak sírtok. Nem mondom, hogy nekem nincsenek/nem voltak rossz pillanataim, amikor úgy érzem, hogy senkim sincs, de én legalább belátom, hogy ezen csak én tudok változtatni. És a jó pillanataimban igyekszem is - látható eredménnyel! Majdnem minden fejben dől el!

Annyi, de annyi magányos lány van, aki nem tökéletes. Kicsit lejjebb kéne adni azt a mércét, nem csak a 7/10 fölöttiekkel foglalkozni. A munkahelyemen kapásból 5 majdnem tökéletes nőt tudok, akiknek van 1 gyereke, és évek óta egyedül vannak, úgy érzik senkinek nem kellenek.