Megesett már valakivel, hogy egy hosszú kapcsolat végetértével azt gondolta hogy sosem talál majd az exénél jobbat, majd a sors mégis rácáfolt erre?

Igen.

N

Igen, velem is történt ilyen.

Azt hittem, soha senki mással nem leszek el úgy, mint a volt barátommal, aztán megismertem a jelenlegit...:)

A második párom után éreztem hasonlót. Igazából magasra tette a lécet azzal, hogy sokáig megpróbálta elfogadni, hogy olyan a családi hátterem, amilyen, és próbált tőlük függetlenül tekinteni rám. Sajnos idővel neki is beletört a bicskája, mások hamarabb feladták. Nekem rengeteget jelentett, hogy másképp állt hozzám. Talán alakulhatott volna másképp, ha az életem is másképp alakul.

Aztán igazából évek teltek el, megismertem valakit, nem társkeresés miatt, hanem egyéb okból, és valahogy úgy alakult, hogy benne minden megvan, amit a férfiakban addig kerestem. Csak vele meg most úgy érzem, későn találkoztunk, aztán ki tudja.

Soha nem akartam azért kapcsolatot, hogy legyen, így nem azért nem volt azután az exem óta senki, mert teljesen bezártam a kapukat, hanem mert olyan embert nem találtam sokáig, akiben minden meglett volna, amit kerestem. Lehetett volna szexpartnerem, vagy ideig-óráig, pár hétig, pár hónapig tartó kapcsolatom, amiből kiszálltam volna, mert nem éreztem igazán úgy, hogy működne. Csinálhattam volna ugyanazt, mint az első barátom, aki azután, hogy az első barátnője elbánt vele, pár hétnél illetve pár hónapnál tovább nem nagyon tudott megmaradni senki mellett. De én ezt nem akartam.

Amit most tökéletesnek gondolsz,m azt 5 év múlva jó ha közepesnek....és ez nem ritka!!!

Az első nagy szerelmem nem volt rossz Nő, sokáig voltunk együtt, működött a kémia, de mai fejemmel nem kezdeményeznék nála. Ahogy telnek az évek és jönnek a tapasztalatok úgy változik az értékrended,és amit 5 évvel ezelőtt észre sem vettél arra most különösen figyelsz, mert időbe telik mire rájössz, hogy mire is van szükséged igazán!!!

38F