Alacsony pasiként tényleg érdemes elásnom magamat és beletörődni a sorsomba?

A sok visszautasítás miatt már azon a szinten vagyok, hogy szándékosan nem érdekelnek a nők és nem is nézek a szemükbe, mert minek, ha úgysincs esélyem. Felesleges időpocsékolás és tovább hitegetném magamat, olyanokra gondolva, hogy "Úh most szemezik velem, vajon bejövök-e neki?". Mindenhol azt olvasom, hogy 175, de inkább 180 alatt pokoli kevés az esély egy boldog párkapcsolatra, akkor mégis miért kellene tovább folytatnom a szélmalomharcot. Annyi jó dolog van az életben, ami el tudja vonni a figyelmemet a nőkről (spórolás, majd az ebből megvásárolt kocsi;kondizás;gamezés;futás;kutya;önkénteskedés). Én h***e, azt gondoltam, hogy az egyetemen megtörik a gát, erre azzal kell szembesülnöm, hogy itt még annyi esélyem sincs, mint a középiskolában, mert a konkurencia jóval nagyobb és a csajoknak is nagyobb az igényeik (kezdve a magassággal).