Milyen a normális férfi s a normális nő?

A legtöbben annak tartják magukat.

Sztem ezt arra értik, hogy olyanok, amilyennek ált. a társadalom definiálja főleg társkeresés terén a normálist, "decens" embert stb. Nem szenvedélybeteg, nem őrült, monogám, vannak emberi értékei. Az megint más kérdés, hogy baromi sok ember nagyon nem jól látja magát. Van rengeteg ismerősöm, aki magát normálisnak tartja, én meg úgy vagyok vele, hogy az Isten óvja meg bármely nőt/férfit attól, hogy kapcsolatba kerüljön vele, mert minden, csak nem normális, kedves meg párkapcsolatra alkalmas. Pl. van öcsém, aki meg van róla győződve, hogy ő teljesen aranyos, kedves srác... ha a nőkkel ált. úgy viselkedik, mint velem, akkor nem csoda, hogy nincs senkije... csicskáztat, piszkál, ha vmi kell neki, azt azonnal adjam oda, és 4éves tinikislány hisztit csap, ha vmi nem úgy történik, ahogy ő akarja. De van ilyen lányismerősben is, aki a saját bevallása szerint normális, de olyan apróságok miatt dob pasikat, hogy csak nézek ("amikor felajánlom, hogy fizetek én a sokadik randin, akkor hagyja" basszus, ha felajánlod, gondold is úgy... meg hogy volt 2 szőr a pasas mellkasán)... a másik meg 27 éves létére egy elkényeztetett óriáscsecsemő, aki a mai napig duzzog az anyjára, ha együtt vannak a Mekiben, és nem rendel neki szólás nélkül McFreeze-t.

#3 igazán nincs mit. :)

Azzal, amit leírtam. Hogy nem lógok ki nagyon a társadalomból, és amiket általában a normálissághoz kötnek, azok bennem megvannak. Nincsenek extrém fantáziáim, hobbijaim 8különleges van, de nagyon meghökkentő nincs), nem vagyok semminek a függője, nem szenvedek semmilyen agyi rendellenességtől és elmebetegségtől. Van munkám, dolgozom, be tudtam illeszkedni a társadalomba. Nem lopok, nem ölök embert, nem kínzok állatot, nem vagyok szocio/pszichopata. Intelligensnek, kedvesnek, őszintének tartom magam, és másoktól is ezt hallom vissza. Párkapcsolatilag meg monogám, hűséges, kompromisszumra kész, gondoskodó, nem függök a szüleimtől semmilyen szinten (úgy, ahogy ha párkapcsolat terén nekem normális férfit keresek, akkor én is elsősorban azt értem alatta, hogy kedves, figyelmes, hűséges, nem anyu pici fia - ez alatt azt értem, akit tényleg dróton lehet rángatni, és nem mondja meg az anyjának a magáét akkor sem, ha az anyja tényleg bunkó és gonosz a barátnőjével szemben -, van jövőképe, nem munkanélküli segélyen teng).

A munkanélküli segélyen tengést rosszul fogalmaztam meg. Nem az a bajom, ha vki azon van, hanem ha nincs életcélja, csak kéri a segílyt, azzal elvan, aztán következő hónapban megint, és esze ágában sincs munkát keresni, mert a segélyt úgyis megkapja, ha meg nem elég, akkor kér anyu-aputól, szomszédtól, nagyitól, felveszi a hitelt, lop stb. Az más tészta, ha vki elveszti a munkáját, és a segély mellett aktívan keres munkát.