Normális, hogy ennyire kibukok pár találkozó után?

Volt 2 srác 1 év alatt, akik nagyon bejöttek. Az egyikkel 5-6, a másikkal 8 találkozó volt. Már az előző is rettenetesen rosszul érintett, mikor bejelentette, hogy ezért meg azért nem akar járni velem. Ha elmentem bulizni és ittam és eszembe jutott (még hónapokkal utána is) el tudtam sírni magam simán.

A 2. sráccal ugye többet találkoztam, úgy éreztem minden stimmel, majd ő is bejelentette, hogy nincs kész egy kapcsolatra. ( http://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__tarske.. - ezt is én irtam)

Mióta ez történt nem tudok enni, aludni se és nem telt el nap, hogy ne sírtam volna, annyira fájt a dolog.

Erre sokan azt mondanák, biztos könnyen leszek szerelmes és már az voltam. Pedig a helyzet az, hogy nem. Nem éreztem magam annak, de azt éreztem, hogy most tudnék az lenni. Még nem voltam szerelmes sosem, kifejezetten nehéz ez nekem, de már annyira szeretnék az lenni, hogyha a közelébe kerülök és mégis pofára esek, akkor letargia van hónapokig.

Voltak srácok, akikkel tényleg nem akartam járni, csak laza kapcsolat volt, viszont ők meg odáig lettek értem és szerettek volna járni, de hárítottam. Mikor velük vége lett, még akkor is szomorú voltam, pedig őket aztán tényleg nem sajnáltam, hogy elveszítettem.

Bolond vagyok vagy a szeretetéhség ilyet tud művelni? Már lassan nem merek ismerkedni, mert annyira félek a csalódástól. Legszivesebben már a 1-2. randin megkérdezném, hogy mennyire gondolják komolyan, holott az eszemmel tudom, hogy ez borzalmasan ijesztő lenne (én magam is elfutnék valószínüleg, ha valaki ezt ilyen korán felhozná) de már nem merek belekezdeni semmibe, biztonságban akarom érezni magam.

Hogyan tudnék ezen változtatni?