Az idő tényleg meg fogja oldani a problémákat, rossz döntéseket amik belülről marcangolnak?!

Egyetéretek House-szal.

Az idő csak feledteti a hibás döntéseket, nem tárja fel azok valós okát.

Szerintem meg ennyire nem fekete-fehér.

Az időnek szavaznék egy pontot annyiban, hogy ha távolodunk egy égető problémától, akkor az egy lehetőség, hogy nyugodtabban, megfontoltabban (adott esetben kevésbé erős érzelmekkel, kevésbé dühösen, elkeseredetten, kifáradtan stb.) tegyük ezt meg.

Az időnek szerintem ezért van szerepe a problémamegoldásban.

Nyilván nem mindegy, hogy milyen jellegű a probléma, de azért a párkapcsolati/lelki jellegű problémáknak (azok megoldási folyamatának) is valahol van egy "legkisebb közös többszöröse" vagy egy metszete vagy egy nagyon sematikus vonala az okosok szerint (gondolj csak itt a gyászra, ha valakid meghal és a leválás folyamatára, ha valakivel megszakad a szerelmi kapcsolat stb.)

Szóval az idő magában hordozza a változást is- a mentális állapotunk változását. Nem mindegy, hogy "azon melegében" dühösen, frusztráltan, kisírva akarsz kattogni egy probléma megoldásán vagy ahogy telik az idő, úgy ennek csökken az intenzitása és el lehet jutni egy nyugodtabb alapállapot felé, ahol nem annyira beszűkült a látókörünk (így esetleg felbukkanhat egy olyan megoldás is, amit eddig nem vettünk észre)

Azzal teljesen egyetértek, hogy a teljes passzivitás, a meg nem élt erős érzelmek nélküli depresszióba süllyedésen az idő sem segít (na de ez nem is egy normális állapot, hiszen maga a depresszió is valahol egy beszűkülést jelent!)

Az idő csak esély a problémától való távolodásra, ezáltal egy más nézőpontról való szemlélődésre.

Szerintem egészséges ember számára már ez maga is egy változás, amit tud használni, ha akar.

Egyébként én is a proaktív emberek táborát gyarapítom, de simán el tudom fogadni, hogy vannak olyan típusok, akiket egy probléma, szakítás, stresszhelyzet nem rögtön megoldásra, hanem éppen visszavonulásra, megrekedésre sarkall.

39N

ui: ha 20 évesen kérdezel ugyanerről, simán leosztalak, hogy csak a bénák, depressziósak, gyávák, sérültek lesik a sült halat, szóval h..lyeség ez az idő dolog. csak azóta én is változtam és már árnyaltabban látom (továbbra is életvidám, proaktív emberként)

Az ido segit eltavolodni tole,a sok uj elmeny pedig nem tudom maskepp irni,rarakodik.

Mindig vannak es lesznek hibas donteseink es rossz huzasaink de szerintem azert vannak hogy tanuljunk belole,legkozelenb nem belelepni,nem kimondani,eleg sok mindenen keresztulmentem de mar azokat sem banom amiket evekig hordoztam magamban.Nekem tenyleg mindent enyhitett.Tenyleg fizikailag fajo szerelmeket,banto mondatokat es meg halaleseteket is akik mar csak neha jonnek elo.

A ki nem mondott dolgokat meg ha nem enyhulnek,ki lehet mondani 20ev mulva is.Ilyet is tettem.Kiderult a masiknak akkor nem is ugy esett,ahogy en 20eve hiszem,hittem es bantott.