Vannak itt olyan nők, akik fiatalon a karrierépítést tartották fontosabbnak a párkeresés helyett? :D

lelki okok miatt így alakult, hát karrierben elég jó lehetőségeim lettek ezáltal, jó munkám van, mint látod ráérek gyakorizni is :D

23F

Én jelenleg vagyok úgy, hogy úgy érzem, szükségem lenne egy férfira, aki szeret, vigyáz rám, akit én is szerethetek, örömet okozhatok neki, stb., de a tanulmányaim fontosabbak, és amellett nem lenne időm egy párkapcsolatra. Úgyhogy nem igazán mondhatni, hogy párt keresek, de persze teljesen azért nem zárkózom el az ismerkedéstől sem.

20/L

bocs, csak a "nők" szót nem vettem észre :D

#1 voltam

23F

Hát, ha a 27 fiatalnak számít :) Régen nem tartottam fontosabbnak, h.ülye fejjel elhanyagoltam a tanulmányaim, nem volt konkrét cél előttem. Minden percem a páromról szólt. Teljesen addig, míg két embernek nem sikerült teljesen a mélybe rúgnia. 2 évig tartott kimásznom, nem volt egyszerű, és sokba került.

A régi személyiségem (pasik előtti) egy páncélozottabb változatát fejlesztettem ki, és minden erőmmel arra törekszem, hogy egyedül is teljes értékű életet tudjak élni, és a barátom csak társ legyen, ne pedig támasz.

Eddig egész jól megy, úgy érzem túlvállaltam most magam, de megcsinálom, és még erősebben jövök ki belőle. Nagyon sok terv lebeg a szemem előtt, amit el szeretnék érni, annyi biztos, hogy kell egy doktori és egy másik nyelvvizsga. Azután meglátjuk.

Elsődleges nekem is a karrier, az hamarabb ki fogja fizetni a számláimat, mint egy pasi :D Igazából egy komoly kapcsolat valóban sok időt, odafigyelést igényel, de megoldható, ha képesek vagyunk a kompromisszumra, és a másik ember nem féltékenykedéssel, hanem támogatással éli meg a dolgot. Én komoly partner mellett fejeztem be kitűnővel két félévet az egyetemen munka mellett, és diplomáztam le.

Jelenleg nincs párom, de van egy doktorim, meg saját pénzem, úgyhogy annyira nem is bánom :D , elvagyok most egyedül, ha majd akarok valakit, akkor megerőltetem magam kicsit.