Ti hogyan tettétek túl magatokat az első nagy szerelmi csalódáson?

Hmm hát az első tényleg nagy csalódásom talán egy éve volt, amikor a párom akivel a jövőmet képzeltem el, szó nélkül ott hagyott. Sírtam pár napig, a barátaimtól kértem segítséget, velük beszélgettem, eltereltem a figyelmem, kirándultam, családommal voltam. Sikerült túltennem magam rajta pár hét alatt, szóval amikor visszajött hogy bocsánatot kérjen, hidegen hagyott.

24/L

Nagyon nehéz volt és nem is volt rövid a lezárási időszak. Első szerelem is volt ráadásul, szóval különösen fájdalmas volt. Eleinte megpróbálkoztam a "búfelejtővel", azaz gyorsan, a szakítás után egyből pár nappal összejöttem egy sráccal, kb két hétig bírtam ezt a randizgatós-összejárogatós ismerkedős valamit, nem éreztem sem tisztességesnek és nem vagyok álszent, végül egyértelműen azért szakítottam, mert nem segített. Az után úgy gondoltam, hogy szüneteltetem a pasizást, elkezdtem a barátnőimmel eljárogatni, sokszor ittam, füveztem, a kettőt együtt, szóval elég sok módszerhez folyamodtam, ami esetleg segíthet a felejtésben. Sok emberrel ismerkedtem meg, köztük volt egy pasi, aki ugyan egyáltalán nem vonzott meg semmi, de érdekes volt és különleges, és jó volt arra, hogy erőnek erejével rá gondoljak, amikor az exem az eszembe jutott- amolyan figyelemelterelés (minthogy neki barátnője volt és ő sem akart tőlem semmit ez nem volt csúnya dolog részemről). Tudod, eszembe jutott az exem, hogy milyen szép a szeme, és akkor egyből gondoltam erre a másik pasira, hogy vajon ez vagy az a megszólalása mit jelenthet, és elkezdtem ezen agyalni direkt. Pár hétig ezt csináltam és egészen bejött, ezek után már könnyebben ismerkedtem pasikkal célirányosan is és összejöttem valakivel, amolyan időtöltés gyanánt. Nem vagyok rá büszke, de akkor éltem a lázadó időszakom, és bár szeretni nem szerettem a pasit, arra jó volt, hogy bosszantsa a szüleimet (az a tipikus rosszfiú, kopasz, kigyúrt, tetkós, pókokat tartott háziállatnak, ilyesmi). Szerencsére ez sem tartott sokáig, bár tény, ő volt a hűtlen fajankó, pedig ő elvileg még szerelmes is volt.

A végső megnyugvást viszont az hozta, amikor eljöttem egyetemre. Egyenesen másik országba költöztem, új emberek, új környezet, teljesen új ingerek, koliban laktam, stb, és akkor jöttem össze egy pasival először úgy igazán szerelemből, vonzalomból, és az volt az a pont, amikor ténylegesen túljutottam az első nagy szerelmi csalódáson- nagyjából egy évre rá.

Nekem ennyi a története. Azóta volt egy-kettő csalódásom, de egyik sem viselt meg annyira, mint az az első, talán mert sejtettem, hogy mire számíthatok, és végül is az is véget ért, szóval nem kámpicsorodtam el egy későbbi után sem annyira, mint akkor 18 évesen, tudtam, hogy lesz annál a mély időszaknál jelentősen jobb is, csak át kell vészelni valahogy, de elmúlik a fájdalom.

Azóta most már az esküvőmre készülök álmaim férfijával, és belegondolva nagyon is örülök, hogy akkor az első nagy szerelemmel, meg az összes többi utána következő hűtlen, hazug pasival való kapcsolat mind véget ért, mert azok csak gyakorlás voltak, önismereti tesztek sorozata gyakorlatilag, ami ahhoz segített hozzá, hogy megtaláljam azt az embert, aki mellett ezektől sosem kell félnem és bízhatok a holtodiglan-holtomiglanban.