Lehet mégis nehezebb a férfiaknak az ismerkedés, mert azért van itt is sokkal több síró férfi?

#5:

egy hülye tini szerelemmel kezdődött, utána dőltek be sorba a dolgaim...barátok, család...

eléggé padlóra küldött lelkileg, de nem adtam fel!

23F

kiadsam333:

Nálam hasonló volt és max. fél év volt összesen.

Én is osztom 6-os válaszát!

A nők többnyire a barátnőiknek rinyálnak. Nekem is a vállam már csatakosra áztatták a barátnőim is és anyám is. Összeülünk és ha valami lelki gond van, akkor elpanaszoljuk egymásnak.

Szóval szerintem legalább annyi nő csalódott a másik nemben, mint férfi. Csak a nők a barátnőiknek panaszkodnak és ott megbeszéljük a dolgokat. A férfiak meg magukban zárják és névtelen fórumokon tör ki belőlük.

A nőknek sem könnyebb megfelelő társat találni, mert irdatlan kevés ember van a világon, akivel tényleg úgy passzol az ember, hogy az egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolat legyen. Én is évekig kerestem, mire találtam, de én inkább itteni siránkozás meg férfihibáztatás helyett elmentem bulizni a barátnőimmel, vagy kocsmázni vagy csak dumcsizni. Panaszkodtam nekik, ez tény, de inkább magamat hibáztattam, mintsem a férfiakat, mert tudtam hogy lesz valaki, aki nem olyan mint a többi. Bennem volt a hiba valóban, és ahogy ezt realizáltam, egyből találkoztam valakivel akivel szerelembe estem. (Nem gazdag, én vagyok az első normális barátnője, ő még sem hisztizett itt soha.)

De aki nem képes rájönni, hogy hány előnytelenebb külsejű, pénztelen srácnak van nője (mert mindig ezzel jönnek), addig nem látja be, hogy fejben van hiba és addig nem is érdemel mást, csak a siránkozást itt.

1.) hogy egy anonim fórumon ki sír hangosabban, az semmit nem jelent.

2.) Ettől függetlenül persze, hogy a férfiaknak nehezebb, hiszen tőlük van elvárva az, hogy a hátukon vigyék az ismerkedést, és nem fordítva, tehát lényegesen több időt, energiát és lelkesedést kell belefektetniük (és ezáltal több érzelmi kockázatot felvállalniuk) ahhoz, hogy esélyük legyen.

Ha egy átlag férfi úgy állna az ismerkedéshez, mint az átlag nő, akkor esélye nem lenne bármire is.

"várják a sült galambot, leszólítanak 2 lányt, 2 elutasítás után elkönyvelik magukban: "én mindent megpróbáltam senkinek nem kellek" "

Aki így csinálja, azt tényleg nem kell sajnálni. De aki már a 25. életévén is túl van és minimum félszáz, de inkább száz alkalommal próbált ismerkedni - sikertelenül, azt már nehéz vigasztalni. Velük inkább el kéne fogadtatni azt, hogy nagy valószínűséggel soha nem lesz nőjük és máshol keressék a boldogságot, mert egy párkapcsolatban soha nem fogják megtalálni. Az erőltetett, sikertelen próbálkozások idővel tönkreteszik az embert lelkileg, az a legnagyobb hiba, amit el lehet követni, ha arra biztatunk valakit, ami úgyse fog összejönni neki. Ha megtanulja elfogadni a helyzetét és emellett egy hobbiban pl. megtalálni a boldogságot, akkor nem fog a neten sírni, hogy nincs nője, mert más dolgok lekötik a figyelmét és megnyugtatják.