Miért nem találkozom normális srácokkal, csak végletekkel?

30-as

Jó, amjdnem jó az elmélet, de pontosítanék.

Nem téged kell meghódítani, hanem egy olyan nőt, akit érdemes meghódítani. A jelek szerint nagyon sokára futottál össze olyannal, akinek megérted a fáradtságot és megvallom őszintn, én eddig egyetlen eggyel sem találkoztam életemben.

Csak mondom, hogy nehogy itt úgy jöjjön le az általános szabály a kis hölgynek, hogy ő olyan tökéletes tündérmókus, hogy minden kan megnyalhatná a 10 ujját utána, mert ez nettó hazugság volna.

Egyáltalán nem olyan értékes az átlag nő, mint amennyire az átlag nő azt hiszi, ez a nagy, büdös igazság, vagyis az igazságnak azon oldala, amit Müller Petya, Coelho és Oravecz Nórika sem említ soha, pedig eléggé hiányzik az egyesített szerelmi elméletetekből...

31-es, szerinted a 93 mi a nevemben? Az életkorom, vagy a születési évszámom? Szerintem nem vagyok még annyira öreg. :D

Amit mondasz, abban is van igazság, sok. Különböző embereknek különböző tanácsokra van szüksége. Nekem az jött be, amit én tanácsoltam, másnak lehet hogy az, amit te. Ha a kérdező őszinte magához, akkor el tudja dönteni, hogy ő melyik típusú ember, és melyikőnk tanácsára van inkább szüksége.

Ha már ott tartunk, hogy kinek mi tartott sokáig 31-es, te hány éve próbálkozol? Nem lehet, hogy benned is van hiba?

Nekem akkor lett sikerem, amikor megtaláltam magamban a hibát és változtattam. Ha évek óta egy helyben toporog az ember, akkor változtatnia kell a stratégiáján, mert az embereket úgysem lehet megváltoztatni.

lollypop93

Egyrészt nem értem a kérdésedet a korról meg az évszámokról. Én nem keresek párt, mert régóta kapcsolatban vagyok.

Nem két különböző tanácsról beszélünk, hanem van egy női oldal, ami kb. a menetrendszerinti önfelmentés: "inkább nem fárasztom magam tovább.", amit követ egy ugyancsak menetrendszerinti katarzis: "Aztán egyszer találkoztam egy férfival, aki úgy udvarolt, ahogy"

Az én észrevételem az volt, hogy rossz üzenetet közölsz a velős történeteddel, méghozzá azt, hogy jó vagy te kislány, a férfiak a fas.zkalapok.

Sőt, ezt mára sikerült a nőknek kimaxolni azzal az üres frázissal, hogy "amelyik férfinek nem kellettem, az nem érett meg rám".

Ezen annyit tudok röhögni, de most nem téma.

Az üzenetedből kihagyod azt a lényegi részt, hogy nézzen magába és vallja be, hogy nem olyan nagy fogás ő, hogy mindenkinek kapnia kéne utána, szóval igyekezzen csúcsra járatni azt, amije van.

Tegyen meg minél többet, legyen minél csinosabb, legyen érdeklődő és mosolyogjon, adjon jeleket, stb.

Ha belegondolok, mégis szöges ellentétben áll a te üzeneted az enyémmel. Bocs, nem szóltam.

Bocs, nem tudtam, hogy nálad az "eddig egyetlen eggyel sem találkoztam életemben" azt jelenti, hogy kapcsolatban vagy.

Igen, elismerem, hogy van, aki ezt az önfelmentést csinálja. De most figyelj, dobpergés: van aki nem. A kérdező szavaiból úgy tűnt, hogy nála nem az a baj, hogy kéreti magát, hanem hogy az erőfeszítései ellenére sem jön össze.

A velős történetem tanulságát meg kisarkítod. Egyrészt nem gondolom, hogy a férfiak fas.zkalapok, mert akkor szőrös hónaljú, magányos vérfeminista lennék, másrészt nem gondolom, hogy "jól van a kislány, ahogy van". Pont azt mondom, hogyha eddig egyszer sem jött be a nyomulás, akkor ne nyomuljon tovább. Az pedig szerintem természetes, hogy nem szabad átesni a ló túloldalára, és kéretni magát meg játszadozni a fiúkkal, de oké, álljon itt akkor feketén-fehéren: Kérdező, azért ne ess át a másik végletbe, és ne légy primadonna se.

Szerintem neked szövegértelmezési problémáid vannak, vagy mostanában valami kellemetlen élmény ért, és mindenbe azt látod bele. A kérdező kifejtette a problémáját: félénkek a fiúk; már nem tudja jobban kimutatni, hogy tetszik neki a srác (vagyis feltehetően csinos, érdeklődik, mosolyog, jeleket ad, mint ahogy javasoltad neki). Pont te vagy az, aki arra biztatja, hogy ne változtasson semmit a stratégián, hanem mindent csináljon úgy, ahogy eddig.

De a konkrét esetről igazából egyikőnk se tud semmit. Én az alapján ítélek, amit ő leírt, te az alapján, amit hatmillió másik nőnél tapasztaltál. Ez olyan, mintha te a cukorbetegségről beszélnél, én meg egy ritka anyagcserezavarról, ami százezerből egy embert érint. Így már megfelel? Nem vonom kétségbe a szavaid igazságtartalmát, csak az abszolutizálással nem értek egyet.

A labda most már a kérdezőnél van.