Miért nem találkozom normális srácokkal, csak végletekkel?

"Egy nőt", mi?

És gondolom te is épp ilyen "egy nőnek" hiszed magad.

Valahogy én még nem láttam egyetlen olyan nőt sem az életem során, akinek ne lett volna meggyőződése, hogy ő bizony olyan "egy nő"...

Pedig nem vagytok azok, legalábbis a túlnyomó többség.

Ezért tudod mit csinálunk? Futunk egy kicsit, felpróbálunk és lépünk tovább.

Ez ismerős valahonnan?

Nos hercegnő, akkor még meg kell járnod pár Sound backstage-et, mielőtt kikerülsz a való életbe.

Addig más íze lesz az életnek ;)

Kicsit több alázat és tisztelet, ennyi a titok.

De ezt majd évek múltán fogod csak megérteni.

#19

De a férfi dolga futkosni a nő után, mi? Hercegnő típusú csaj detected.

Ne hallgass erre a férfikommandóra, aki most idejött letámadni téged. Én értem, hogy mit mondasz, pont ugyanezt éltem át évekig.

Sok fiúnál átéltem ezt, hogy hiába küldtem a jeleket, hiába udvaroltam, sőt szinte nyomultam, semmi. Pedig láttam, hogy kedvelnek, nem koptattak le, nem foglalkoztak más lányokkal csak velem, de a döntő pillanatban nem kértek fel táncolni, nem fogták meg a kezem, nem csókoltak meg, csak álltak, mint a faszent. Hú, de sokszor volt ez...

Aztán eljött egy pont, amikor megelégeltem azt, hogy hatszoros energiát teszek bele az udvarlásba. Ha ekkora erőfeszítésekkel sem érek el eredményt, akkor inkább nem fárasztom magam tovább.

És akkor jött pár hónap szélcsend. Aztán egyszer találkoztam egy férfival, aki úgy udvarolt, ahogy a nagy könyvben meg volt írva. Sármosan, viccesen, de egy pillanatig sem közönségesen. Egyszerűen elbűvölt. Először éreztem azt, hogy az ismerkedés, az udvarlás az nem valami "háború", ahol taktikázni és tervezni kell, hanem egy játék, ahol kölcsönösen teszünk gesztusokat egymásnak. Sajnos sok ember képtelen jól játszani ezt a játékot.

Szóval türelem. Ne fuss a fiúk után, mert nekik se jó, hogyha te szeded fel őket. A férfiaknak kell az, hogy hódíthassanak, nekünk meg az, hogy meghódítsanak minket. :)