Miért ennyire lehetetlen feladat manapság a párkeresés?

Mostanában igen lehangolt és depressziós vagyok amiatt, hogy képtelen vagyok találni magamnak valakit, amit többé kevésbé megérez a környezetem is.

Általában azzal szoktak nyugtatni, hogy majd idővel úgyis jön valaki, meg hogy előbb utóbb mindenki megtalálja a párját.

De én a legkevésbé sem hiszek ezekben a dolgokban.

Mindenesetre már többféleképpen próbálkoztam, és eddig teljesen eredménytelenül.

A netes társkeresést teljesen feladtam, mivel csak a kirakat megy ezerrel, meg a like gyűjtés.

Persze az ilyenek egy pillanatig se gondolnak arra, hogy ezzel a leszarom-hozzáállással fájdalmat okoznak, nekik csak a napi like mennyiség a fontos

Persze nyilván nem ilyen mindegyik - de aki meg nem ilyen, az vagy foglalt, vagy nem vagyok az esete, vagy idősebb nálam annyival, hogy felejtős legyen bármi.

vagy a fentiek tetszőleges kombinációja.

A munkahelyi ismerkedés szintén felejtős - gyakorlatilag mindenki idősebb nálam, és gyakorlatilag mindenkinek van már normális kapcsolata.

Az utcán való ismerkedés szintén felejtős, mivel mindenki foglalt, vagy azt állítja, hogy az - ellenőrizni meg nyilván nem tudom, meg igazából ha tudnám, se akarnám.

Kicsit összevisszaságnak és szófosásnak tűnhet ez a sokminden (mondjuk szerintem is az), de egyszerűen kikívánkozott belőlem, illetve egyszerűen zavar, hogy ennyire nem tudom befolyásolni a saját sorsomat.

Illetve zavar, hogy még sose voltam semmilyen kapcsolatban sem.

(lassan) 21 / f